Megjártuk (első rész): Bangkok

 

    Megjártuk  megint a szokásos télből-nyárba útunkat, ezuttal ismét Távol-Keletre, ami már nem is olyan "távol" , hiszen , ha jól meggondolom ez a 17 óra repülő út pontosan annyi ideig tartott, mint egykor 1973-ban Bydgoszczba az úttalan-útakon a Zsigulival végigvergödni.
 

Az utat Bangkokban kezdtünk, úgy mint a múlt évben.

A Mariottban laktunk, de idén potoltuk a múlt évben kimaradt látványosságok és érdekességek meglátogatását. Az autókázást, taxizást el kell felejteni, a fő közlekedési eszközünk ezuttal is a Skytrain és természetesen a Public Transport Ship volt. Ahogy naponta többször is elhajókáztunk a folyon fel-le hop on hop off módon megvilágosult elöttem , hogy mitől tudják jobban kihasználni az utaztatást, mint mi a Dunán. Ugyanis az alig keskenyebb Csaophraja folyó sodrása lassú , ezzel lehetősége van a hajóknak bárhol bármely irányból kikötni, nem kell minduntalan fordulni és szembe állni az áramlattal. Arról nem is beszélve , milyen kellemes az izzasztó hőségben a vízen csónakázni és csodálni a város parti épületeit.
 

 Ám nekünk, kiváncsi, semmi jóból nem szívesen kimaradó , turistáknak nem volt elég a főágon hajókázni, úgynevezett csatorna kirándulásra,  a régi Bangkok cölöpházainak és az  úszópiac megcsodálására is bejelentkeztünk, a megfelelő turistakopasztó összegért. A cölöpházak semmitmondó, szegényes, rozoga tákolmányok voltak , semmiben nem különböztek a naponta többször látott, a főágon lévő, bizonyára elöbb utobb bontásra ítélt házaktól, az úszópiac pedig, egy néhány méter hosszú csatorna holtágban, egy zöldséget , egy halat, meg egy szuvenirokat áruló hajórajból állt. A parton viszont igazi jól ismert vásári hangulat tombolt! Ki akart volna az imbolygó lélekvesztőben áruskodni , mikor a bíztos szárazföldön megfizette a helypénzt? A turista meg nem akar a partról integetve , azt kérem meg amazt , hanem megfogja, megnézi és úgy vásáról.
 

   A becsapos , ámde drága csatornázás nem vette el a kedvünket és kiválasztottunk egy, szinte a madár sem jár arra, a turisták által teljesen ismeretlen látnivalót. És milyen jól tettük!

   A jelenleg még alig-alig megközelíhető, sikátorokon és útvesztőkön szerencsésen átjutván, végre megtaláltuk a Királyi Bárkák nevű rendkivül érdekes és különleges kiállítást. A 40-50 méteres gazdagon , színes faragásokkal díszitett hajók az ezerkiláncszázas évek elejétől majdnem napjainkig egy hatalmas vízi hangárban vannak kiállítva , részletes, pontos ismertető leírással bemutatva. Mivel néhány nagyon rossz állapotban került ide, komoly és folyamatos restaurálás történik , aminek magunk is szemtanúi lehettünk, ahogy a finom füstarany lemezkéket , az apró színes köveket, a körmömnyi tükröket az előre berajzolt helyekre , végtelen türelemmel és szakértelemmel ragasztgatták. Látván a már elkészült hajók hihetetlen pompáját és csodálatos, kultikus orrszobrait, könnyen el tudjuk képzelni, milyen lehetett a Csaophraja folyó egy- egy királyi ünnepen.
 

   
Irány Ajutthaja

Ennyi hajókázás után gondoltuk épp itt az ideje egy kis vonatozásnak is, így hát a régi főváros, ma romvárost és kisvárost Ajutthaja-t vettük célba. A vonatjegyhez interneten nem lehetett hozzájutni, ezért aztán a szálloda portásának bíztatására a pályaudvari pénztárnál vettük meg, más nem lévén, állóhelyet! A Jóisten megsegített, le tudtunk ülni, mert ha ezt a sívár, érdektelen utat állva kellett volna megtenni az első állomáson leszálltunk volna.

Az állitólag fénykorában 1 millió lakosú város épület darabjai és a sokat nem jelentő tégla kupacai, nem hagytak túl sok jó, igaz rossz emléket sem bennem. Remélem, mivel a Világörökség része, kap majd egy kis pénzt a város , hogy lassan lassan felismerhetővé "renoválják" a rim-rom emlékhelyet. A terület hatalmas és sok-sok Vat vagyis templom található rajta ,mégis leghíresebb, az indákkal körbefont, kicsiny, rendkivül érdekes és titokzatos, hófehér Buddha arc meghökkentő látványa.

    Buddha volt rengeteg, de ezuttal a fekvőt , ami legnagyobb a világon, kellett megnéznünk , ugyanis tavaly rövid nadrágban nem engedtek be. Sajnos nem jól van elhelyezve , mert három méterenként oszlopok vannak a szobor elött , így aztán a teljes hosszlátványt feldarabolják és szaggatottá teszik a monumentális méretek zavartalan élvezetét. Először azt hittem , hogy a talpára festett apró csillagocskák kultikus, rituális jelek , aztán , mivel másutt más volt a szobor talpán , rájöttem a művész , vagy művészek egyetlen lehetséges individuális megnyilvánulása a Buddha talpa, a többi mindig ugyanaz!

Folyt.köv. Kuala Lumpur