Por és para

2013, március 13 - 22:15 | Costa del Sol m...

A spanyoltanulók gyakori dilemmája, hogy mikor kell használni a por, és mikor a para elöljárószót. A nehézség valószínűleg abból adódik, hogy ez a páros nem minden nyelvben létezik: például az angol for (amely egyébként eredetére nézve is rokon velük) sok esetben mindkettőt jelenti (This is for you / Esto es para ti ’Ez számodra van’ vs. I did it for you / Lo hice por ti ’Érted tettem’), de még inkább igaz ez az olasz per elöljárószóra, amelynek nincs hasonló párja. (Az angolban ezenkívül a por leggyakrabban a by-nak, a para pedig a to-nak feleltethető még meg.) Nézzük meg először is a két elöljáró eredetét.

Por ella todo...... Érte mindent

Már a latinban is létezett két hasonló alakú elöljárószó (valószínűleg ugyanazon indoeurópai alapnyelvi *pero tő változatai), melyek jelentései között voltak átfedések: a PER ’át, keresztül’ (helyhatározói), ’alatt, folyamán’ (időhatározói), ’által, -ként’ (módhatározói), illetve ’-ért, miatt’ (okhatározói) jelentésben; illetve a PRO ’érte, helyette, javára’ (célhatározói) jelentésben. A hasonló alakú és jelentésű szavak esetében gyakran előfordul a nyelvek történetében, hogy az egyik eltűnik a használatból, és ezzel egyidejűleg a másik átveszi annak szerepét is, illetve megesik az is, hogy a kettőből ún. szóvegyüléssel egy harmadik alak keletkezik. Míg az olaszban az előbbi történt (a PRO nyom nélkül eltűnt, de a PER változatlan alakban él tovább, mindkettő funkcióját ellátva), addig a spanyolban a két szó egymásra hatásából jött létre a por.

A para viszont valószínűleg már a spanyolban keletkezett belső fejlemény, méghozzá a por és az a (< lat. AD) ’-hoz, -hez, -höz, -nak, -nek, -ra, -re’ elöljárók összeolvadása, amit az is erősítene, hogy az óspanyolban még pora alakban fordul elő: Esto la niña dixo, e tornós’ pora su casa ’Ezt mondta a kislány, s hazafelé fordult’ (Cid: 49, 12. század); más – főleg a régebbi – források szerint viszont közvetlenül a latin PER AD folytatása (vö. régi nyelvi par ’-ért’ < lat. PER, amelyet ma már csak a vallási par Dios ’Istenért’ kifejezésben használnak). A para a kötetlen és a népies nyelvben, főleg gyors beszédben, illetve dalokban sokszor pa (pa’ ) alakra rövidül (pl. pa ti ’számodra’, pa’lante ’előre’).

Ha már tisztáztuk a történetüket, térjünk rá a használatukra. A por nagyjából ugyanazt jelenti, mint a latin PER, azaz lehet

helyhatározó: ’át, keresztül, környékén’ – pl. pasar por la estación ’átmenni az állomáson’, mirar por la ventana ’kinézni az ablakon [keresztül]’, ¿qué tal por ahí? ’mi újság arrafelé [a környéken]?’;
időhatározó: ’folyamán, táján’ – pl. por la noche ’este/éjszaka [folyamán]’, por la mañana ’reggel/délelőtt [folyamán]’, por tres días ’három napig/napra [napon át]’, por agosto ’augusztus táján’;
módhatározó: ’által, -ként, helyett, szerint’ – por mí ’általam’, por este medio ’ezúton’, tres por seis ’háromszor hat [három hat által]’, habemos por somos ’az habemos a somos helyett’, uno por uno ’egyenként’; valamint
okhatározó: ’-ért, miatt’ – por ti ’érted [miattad]’, por motivos técnicos ’műszaki okok miatt’ stb.

Ha a fenti kategóriáktól eltekintünk, akkor is érzékelhető, hogy a por mindig valami olyasmi kapcsolatot fejez ki két dolog között, ahol az egyik jelenléte a másikhoz szükséges, annak feltétele (vagyis általa, segítségével, miatta, helyette, rajta keresztül stb. valósul meg).

A por elöljárószóval szemben a para viszont mindig célhatározó (erről árulkodik az is, mint már tudjuk, hogy történetileg az a vagy latin AD ’-hoz, -hez, -höz, -ba, -be, -ra, -re’ elöljáróval összevont alakról van szó), azaz mindig valamilyen irányt, úticélt, határidőt jelöl meg. Tehát, míg például az Iré por Barcelona azt jelenti, hogy ’Át fogok menni Barcelonán’, ’Megfordulok majd Barcelona környékén’ vagy valami hasonlót, addig az Iré para Barcelona jelentése ’Barcelonába fogok menni’, vagyis ez a város lesz az úticélom. Hasonlóképpen: Voy a hacerlo por la mañana ’Megcsinálom reggel’, illetve Voy a hacerlo para la mañana ’Megcsinálom reggelre’; Esta la canté por ella ’Ezt [a dalt] érte énekeltem’, illetve Esta la canté para ella ’Ezt a részére énekeltem’ stb.

Ami néha gondot okozhat, az az, hogy az ok és a cél időnként összemosódik, vagyis nem dönthető el egyértelműen, hogy melyikről van szó (ráadásul a magyarban az ’-ért’ mindkettőt jelentheti). Példaként, a ’harcol valamiért’ kifejezésről azt gondolhatnánk, hogy ez célhatározót vonz – hiszen mindig valamilyen cél eléréséért harcolunk. Ám valójában itt a „cél” ok, azaz motiváció: hiszen olyan dologért harcolunk, ami elméletileg már létezik, csak meg kell szerezni, el kell érni, vagyis miatta harcolunk – s így gondolja a spanyol is: Hay tantas cosas por que luchar ’Van annyi dolog, amiért harcolni kell’. Viszont a ’Sok dolog miatt kell harcolni [azért], hogy elérjük őket’ mondat második tagmondata már egyértelműen célhatározói: Por muchas cosas hay que luchar para lograrlas.

Vagyis a por és para között ilyen esetekben talán inkább idő jellegű a különbség: míg a por már valamilyen meglévő célra (a motiváció tárgyára), addig a para egy későbbi célra utal. Gyakorlati tanácsként az lesz a legegyszerűbb, hogy amennyiben a magyar jelentés ’-ért’ vagy ’miatt’, akkor a por, ha pedig ’azért [annak érdekében]’, ’arra’ vagy ’addigra’, akkor a para elöljárószót használjuk!