Jelenlegi hely
.
A magas vérnyomásról
A közegészségügy és az orvoslás papagájként ismételgeti évtizedek óta azt a soha nem igazolt, sőt mára már alaposan megcáfolt tételt, miszerint a magas vérnyomást a túlzott sófogyasztás okozza. Ha valóban fel akarnánk venni a küzdelmet a magas vérnyomással szemben, a cukorra és a finomított szénhidrátokra kéne koncentrálnunk.
A magas vérnyomás népbetegség, és mellesleg igen alattomos, mert csak a veszélyesen magas vérnyomást szokták az emberek megérezni. A 140-150 Hgmm körüli szisztolés vérnyomást nem szokás tragédiának tekinteni, holott évtizedek alatt, pláne az elkerülhetetlen kiugró csúcsokkal, alaposan tönkreteszi az erek falát, károsítja a veseműködést, és aztán egy nap valamelyik ér megrepedése akár végzetes is lehet.
A magas vérnyomás jellegzetes civilizációs betegség, a természeti népeknél viszont ismeretlen. Szokás a magas vérnyomásért a stresszt okolni, ami azt sugallja, mintha a természeti embereknek stresszmentes életük volna. Szokás a mozgáshiánnyal is magyarázni, amiben kétségtelen lehet valami, de ez mégsem magyarázza meg a 20-21. század során a népességben tapasztalható folyamatos gyakoriságnövekedést.
A magas vérnyomást, akár csak a többi civilizációs betegséget, elsősorban a nyugati étrend idézi elő. Az étrend változtatásával, (minimális szénhidrát, sok zöldség, és mérsékelt hús fogyasztás) -ra áttérő embereknél általában normalizálódik a vérnyomás. A magas vérnyomás egyik fő oka a szervezetszintű gyulladás, a hiperinzulinizmus és az inzulinrezisztencia miatt megmerevedő érfalak. A folyamatos kálium és magnéziumhiány ugyancsak hozzájárul a magas vérnyomás kialakulásához és fennmaradásához.
Nem véletlen, hogy a nyugati orvoslás a magas vérnyomás gyógyításában is, akár a többi civilizációs betegségben is, vesztésre áll. Amióta a vérnyomás a 70-es évektől téma lett, azóta lovagol a közegészségügy a sócsökkentésen, miközben eleddig nem sikerült igazolni, hogy a sócsökkentés klinikai értelemben érdemlegesen csökkenteni amagas vérnyomást. Nem is csoda, hiszen a sófogyasztás intenzív visszafogásával is max. 2-4 Hgmm-rel lehet csökkenteni a vérnyomást (Midgley és mtsi., 1996; Graudal, 1998).Miközben meglehetősen gyenge lábakon álló kutatások állítják, hogy a drasztikus sócsökkentéssel milliók egészségét és életét lehet megmenteni, a korrekt vizsgálatok mára egyértelműen azt bizonyítják, hogy:
2, 30 különféle országban élő 19 ezer ember sófogyasztását mérve kiderült, hogy nagyjából mindenhol ugyanannyi sót fogyasztanak az emberek (ha nem korlátozzák ebben őket) (McCarron és mtsi., 2009). A legkülönfélébb kultúrákban az emberek napi fogyasztása 6-12 gramm között mozog.
3, Ugyanezt az alsó-felső határt igazolta a sófogyasztásban 129 felmérés, amelyben 50 ezer ember vett részt 12 országból (McCarron és mtsi., 2013).
4, A sófogyasztás erőltetett csökkentéséből sem az összhalálozásban, sem a kardiovaszkuláris halálozásban előny nem származik, viszont hátrány igen: a vizsgálatok egyértelműen bizonyítják, hogy szívbetegeknél, akik különösen érzékenyek a megfelelő ionok hiányára, 2.3 gramm alá szorított sófogyasztás esetén négyszeresére nő a szív- és érrendszeri halálozás azokhoz képest, akik napi 6 grammot fogyasztottak (Stolarz-Skrzypek, és mtsi., 2011; /lásd a vizsgálat ismertetését itt!/ és Alderman és Cohen, 2012.).A drasztikus sócsökkentésből fakadó másik probléma az, hogy mivel a sószükséglet fiziológiailag szabályozott, ha kevesebb sót tartalmaznak a készételek, az emberek rosszabb esetben ösztönösen többet fognak enni.
Hogyan okoz a cukor és a fruktóz magas vérnyomást?
Mind állat, mind ember vizsgálatok egyértelműen bizonyítják, hogy a cukor, s különösen a fruktóz, több mechanizmuson keresztül vérnyomás emelkedést eredményez. Mindkét cukorféleség fogyasztása folyamatosan nő. Különösen a fruktózé. Mivel az élelmiszeripar cukor helyett egyre inkább az olcsóbb fruktózt használja termékeiben, így a fogyasztó, tudtán kívül, egyre több "rejtett" fruktózt fogyaszt az üdítők és élelmiszerek révén. Emiatt még inkább fokozódik a népességben az elhízás, az inzulinrezisztencia és a hiperinzulinizmus gyakorisága (DiNicolantonio és Lucan, 2014). Az is jól ismert, hogy a cukor és fruktóz, és természetesen a finomított szénhidrátok is, fokozzák a szimpatikus idegrendszer aktivitását, ami ugyancsak fokozott vérnyomást eredményt. Ezek együttes hatására egy vizsgálat szerint pár hét alatt 140-150 Hgmm-ről induló vérnyomás 36%-kal, 160-170 Hgmm-ről induló vérnyomás 70%-kal emelkedik meg (Jalal és mtsi., 2010). Ezeket az adatokat olyan embereken mérték, akik naponta 74 grammnál több fruktózt fogyasztottak. Mivel az USA-ban ma a napi átlag fruktózfogyasztás 83 gramm, innentől érthető, miért terjed rohamosan a magas vérnyomás betegség. És természetesen a fruktóz csak egy eleme a szénhidrátalapú nyugati étrendnek.
És természetesen a normál vérnyomás általában csak fiatal korban jellemző. A statisztikák szerint az ötven alattiak közt 20-30%-a, az 50-60 közöttieknek már 30-40%-a, a 70-80 közöttieknek pedig már 50-70%-a szenved magas vérnyomásban.
Összességében az élelmiszeripari érdekek és a közegészségügyi tanácsok elég jól megférnek egymással. A sócsökkentés ideológiailag is egy remek, jól érthető jelszó, az élelmiszeripar pedig könnyedén tud alkalmazkodni az ilyen előírásokhoz. A közegészségügy korifeusai elkönyvelhetik kenyéradó gazdáik felé, hogy most aztán sokat tettek a nép egészségéért, miközben nem hogy bármit is javítanának ezek az intézkedések a közegészségen, hanem kifejezetten fokozzák a kardiovaszkuláris halálozás kockázatát.
Mennyivel nehezebb és kínosabb lenne a cukor és fruktóz fogyasztás drasztikus csökkentésén fáradozni. Ez az édesszájú társadalom, a cukoripar, az édesség- és üdítőipar, a sütőipar, nagy ellenállásába ütközne. A jóllét manapság szorosan összefonódik a cukrok ilyen vagy olyan formában történő fogyasztásával. És ez persze csak a jéghegy csúcsa, hiszen a koleszterinteória társadalomra erőltetése óta ugrásszerűen megnőtt a szénhidrátok fogyasztása, ami meg is látszik a népesség folyamatos hízásában.
Ne feledjük, hogy a finomított szánhidrátok (gabonafélék, burgonya, rizs, kukorica, stb.) elfogyasztásuk után villámgyorsan vércukorrá alakulnak a szervezetben. A szénhidrát alapú táplálkozás kikezdése viszont a feje tetejére állítani a nyugati világot. Amíg ez nem következik be, addig hiába tölt bármely kormányzat bármennyit is az egészségügybe, a civilizációs betegségek, s így a magas vérnyomás is, egyre növekvő mértékben fogja pusztítani az embereket.
Persze, az egyes emberek, pl. Ön is, változtathatnak a sorsukon, ezt nehéz megakadályozni. Sócsökkentés helyett a cukrokat és a finomított szénhidrátokat kell kerülni. Elsőként a jólét hamis státuszszimbólumát a cukros üdítők fogyasztását kell elhagyni, és visszatérni a víziváshoz. Már ez is nagy eredmény lenne.
A cikk alapja: Tények és tévhitek