A lenyűgöző Geghard-monostor

Sziklába vájt titkos barlangok, folyosók és szerzetescellák százai

Geghard története a kereszténység előtti időkre nyúlik vissza. Olyan hagyományokig, amelyek olyan ősi időkre vonatkoznak, amikor az örményeket a perzsák és a zoroasztriánus vallás befolyásolta.
A műemléket először Ayrivankként ismertük meg és a 13. század után vált csak Geghard név alatt ismertté, ami örményül lándzsát vagy dárdát jelent, a Szent Lándzsa emlékére, amit állítólag itt tároltak.

A Geghard monostor a Jerevántól 30 kilométerre keletre fekvő Azat folyóvölgyben található. Szentélyként szolgált évszázadokon át a zarándokok számára és Örményország egyik legnagyobb spirituális központja volt. A Szent Szűz Máriának szentelt Templom a legrégibb sziklába vájt műemlék a Gerghard-i Komplexumban.
 

Kívül, a déli ajtó felett található annak a Prosh hercegnek a Zakarian hercegi család címere (amin egy oroszlán egy ökörre támad), aki ezt létrehozta. Az oroszlán a királyi hatalmat jelképezi.

A helyet azonban nem csupán vallási ünnepekre és imákra használták, hanem az ország politikai, nemzeti és társadalmi kérdéseinek a megvitatására használt gyülekezőhely is volt.

A hagyomány szerint a monostort Világosító Szent Gergely (303-325) alapította. A 4. században Nagy St. Nerses (353-373) nyári rezidenciája volt.

A monostor – melyet részben sziklaszirtbe faragtak – egy magas óriási fal övezi három oldalon, míg a negyedik oldal maga a hegy. Belül számos kápolna található, amelyeket összekapcsoltak, továbbá barlangok, illetve titkos termek labirintusa, sírhelyek és „khachkar”-ok (keresztkövek) találhatók itt – a külső szétléket kőből faragták, amelyek egy autentikus örmény művészeti formát követnek.

A kereszt-dóm típusú fő székesegyházat 1215-ben építették, de a legenda úgy tartja, hogy Geghard monostorát a 4. században alapították. Az első monostort ezen a területen Ayrivank-nak (Barlang Monostornak vagy a Barlangok Monostorának) hívták, de 923-ban leégett és kifosztották.
 

A Geghard-i Monostor

A cellákhoz közeli sziklaszirt falain és a templom felett bonyolult faragású khachkarok, vagyis kőkeresztek, valamint olyan vésetek találhatók, amelyek a kora középkorra nyúlnak vissza, jóllehet a java részük a 11-13. századból való, míg néhányuk későbbi időszakból származik.

A legenda szerint Júdás apostol hozott egy lándzsát a Geghard-i Monostorba, s ez megegyezett azzal, amelyik sebet ejtett a kereszten függő Krisztuson.

1240-ben Prosh örmény herceg vásárolta meg a monostort, és egy sor rendkívüli átalakítást eszközölt rajta, beleértve a sziklából kifaragott, föld alatti részt is.

A monostor legkorábbi fennmaradt része – az Istenanya Kápolna – 1164-ból származik. Ez a kápolna részben folyosókhoz és kis termekhez kapcsolódik, melyeket teljesen a sziklába vájtak.

Összességében véve a fő terület környezetét több mint 20 másik sziklába faragott kápolna és kiszolgáló helyiség alkotja, melyek közül soknak olyan faragása van, amely sok állatot, madarat, virágot, továbbá gyönyörűséges geometriai és virágos mintát ábrázol.
 

A monostort övező, látványos, égig érő sziklák az Azrat folyószurdok részét képezi.

A déli homlokzatnak érdekes a dekorációja: annak a Prosh hercegnek a Zakarian hercegi család címere (amin egy oroszlán egy ökörre támad), aki ezt létrehozta. Az oroszlán a királyi hatalmat jelképezi.

A Mauzóleum bejáratától jobbra két faragott szirén, két mitikus lény található: az egyik női koronás fővel, a másik madártesttel.
 

Geghard Gavit, amely a templom vagy mauzóleum bejárataként szolgál. Photo: TravelPod Member Lraleigh

Ezek a lények a szicíliai partok mentén lévő sziklás szigetecskéken élnek, a halálba csábítják a férfiakat vagy úgy, hogy elbűvölik őket a varázslatos énekükkel, hogy hajótörést szenvedjenek a sziklákon, vagy azáltal, hogy szirén énekükkel elaltatják a férfiakat azért, hogy meggyilkolhassák őket álmukba.

A Geghard Monostor komplexuma számos – talán több száz – szerzetesi cellát foglal magában, melyeket a környező sziklákba faragtak. A monostor aszketikus hagyománnyal bír, s a szerzetesek, akik eredetileg remeték volt, ezekben a szobácskákban éltek, dolgoztak és imádkoztak. Sokan közülük halálukig el sem hagyták a kis lakóhelyüket.

A monostor termeinek az akusztikája lenyűgöző. Az egyik templomot úgy tervezték, hogy figyelemre méltó és rejtélyes hangot állítson elő, majdnem olyan, mint az isteni visszhang.

Az akusztika lehetővé tette, hogy a helyiségek tökéletesen felerősítsék a szerzetesek énekeit, amikor a monostor még használatban volt.
 

Balra: Geghard Monostor, az egyik folyosó. credits: wikipedia- Jobbra: Faragott keresztek a barlangtemplom falán a Geghard Monostorban. Image credit: Beko/wikipdia

A monostor celláit és számos kisebb templomot a környező vulkáni tufából faragták ki, s az örmény mesteremberek 11. századi mérnöki és építészeti teljesítményét fémjelzi.

Forrás:  http://boldognapot.hu/blog/a-lenyugozo-geghard-monostor-sziklaba-vajt-titkos-barlangok-folyosok-es-szerzetescellak-szazai/