Jelenlegi hely
.
A delphoi orákulum
Amikor valamilyen “nagyon fontos ember” érkezett hozzájuk, és nagyon fontos, országok jövőjét érintő kérdésekre akart választ kapni, akkor a jósda elég óvatosan válaszolt. Így járt Krőzus király is, aki azzal a kérdéssel érkezett a Püthiához, hogy megkockáztasson-e egy háborút Kürosz, a hatalmas perzsa király ellen. A válasz elég homályosan hangzott:
“Ha átléped a Halüsz folyót – ez volt a határ a két királyság között – egy hatalmas birodalom bukását okozod!”
Krőzus elég biztos volt a dolgában, és ezt biztatásnak vette. Megtámadta a perzsákat, és – csúfos vereséget szenvedett! A hatalmas birodalom, aminek a bukását okozta, a saját birodalma volt! Ő tehát eléggé pórul járt. De a jósdát nem hibáztathatta, hiszen a Püthia ezt előre megjósolta.
Delphoi és Apollón isten kapcsolata ahhoz a mítoszhoz kötődik, amelyben az isten – aki ikertestvérével, Artemisz istennővel együtt Zeusz főisten és Létó istennő kapcsolatából született – a féltékeny Héra által Létó nyomába küldött óriáskígyót, Püthónt nyilaival megöli. Apollón győzelmének helyszíne Delphoi volt, ahol a mítosz szerint ekkor még a földanya, Gaia szentélye volt található. Apollón Püthón tetemét a világ köldökét jelző kő, az omphalón alá temette, azonban a rothadó tetem (a „püthón” szó maga is „rothadót” jelent) még sokáig árasztotta a föld alól orrfacsaró bűzét. A szag egy szakadékból tört a felszínre, és adta aztán az azt belélegző jósnő jövendőmondó képességét. A gázoktól transzba eső orákulum hidat képzett az istenek és az emberek világa között, és biztosítani tudta a kettő közötti kommunikációt.
A történettudomány mai állása szerint Delphoiban Kr. e. 1400-tól létezett szentély, azonban csupán a Kr. e. 8. századtól volt kizárólag Apollón istené. Scott szerint a jósnőről szóló legkorábbi feljegyzés a Kr. e. 6. századból való, a „Homéroszi himnuszok” néven ismert hexameteres költeményekből, azonban lehetséges, hogy a hagyomány ennél sokkal régebbi. Az óriáskígyó teteméről Püthiának nevezett mindenkori jós mindig nő volt. Eleinte fiatal szűzlányokat jelöltek ki a feladatra, azonban miután egyre több férfi kívánt közelebbi kapcsolatba kerülni velük, a templom papjai a helyi lakosság köréből választottak idősebb nőket a szerepre. A kiválasztott nőnek maga mögött kellett hagynia addigi életét, és teljességgel a szentély és az istenek szolgálatára áldozni magát.
Ennyi maradt a híres jósdából
A Püthiához egy hónapban egyszer volt lehetőség fordulni, az év kilenc melegebb hónapjának hetedik napján (az ókori görögök szerint a hidegebb hónapokban Apollón a hüperboreaszok földjére vonult vissza, ahol az örök tavaszt élvezte). A jósnő minden alkalom előtt böjtölt, közvetlenül előtte pedig rituális fürdőt vett. Ezután felült a bűzös gázokat árasztó szakadék felett felállított háromlábú székre, egyik kezében egy tál tiszta forrásvízzel, a másikban pedig babérlevelekkel. Utóbbiak nem biztos, hogy az általunk is ismert babérlevelek voltak, lehetséges, hogy a hallucinációt vagy transzba esést elősegítő növény volt a jósnőnél, amelynek leveleit égethette vagy rághatta – az egyik valószínűnek tartott ilyen növény a leander (Nerium oleander), avagy babérrózsa, amely az epilepsziás rohamhoz hasonló tünetek előidézésére képes. Az epilepsziát az ókori görögök „a szent betegségnek” tartották, ahogyan azt egy Hippokratésznek tulajdonított orvosi írás is tanúsítja – a hasonló tüneteket annak jeleként értelmezhették, hogy az illető az istenek szavát tolmácsolja.
A földből előtörő édeskés szagú, émelyítő gázok (és talán a nála lévő levelek) hatására transzba eső Püthia gyakran érthetetlen nyelven adta elő jóslatait, amelyeket ilyenkor a közelben tartózkodó „segédei” értelmeztek a jelenlévők számára. A Delphoiban végzett régészeti feltárások valóban találtak a földben repedéseket az ókori templom helye alatt, amelyekből metán, etán és etilén is előtörhetett. Ezek valóban önkívületi állapotot vagy hallucinálást idézhettek elő a jósnőnél.
Korántsem tisztázott, pontosan mennyi személyes hatalma lehetett a delphoi orákulumnak. Sokak szerint a szentély papjainak közeli felügyelete és irányítása alatt állt, továbbá „segédei” olyan módon „értelmezték” az általa mondottakat, ahogyan ők akarták. Lehetséges azonban a történészek szerint az is, hogy jelentős politikai és társadalmi hatalommal bírt, amellyel nagy befolyást tudott gyakorolni. Tény, hogy évszázadokon át nem született olyan nagy horderejű politikai döntés az ókori görög világban, amelyhez ne kérték volna ki a delphoi Püthia tanácsát. Kétségtelen, hogy a korban nem volt még egy olyan nő Hellászban, akinek a véleménye ennyit nyomott volna a latban a férfiak által dominált társadalomban.- írja a múlt-kor.hu
Vár a Costa del Sol