Ma is létező társadalom, ahol a nők irányítanak

Női kontroll

A tibeti határhoz közel, főként a Lugu-tó partján élő nép mintegy 40 000 főt számlál. A kínai hatóságok nem ismerik el őket önálló etnikumként, a tőlük kulturálisan eltérő, ám lényegesen nagyobb létszámú (mintegy 320 000 fős) nahi (vagy nasi) néphez sorolják őket. Ez megnehezíti napjainkban az egyedülálló moszuó kultúra védelmét. Tény azonban, hogy a kínait is magában foglaló sino-tibeti nyelvcsaládon belül a moszuók és a nahik nyelve közeli rokona egymásnak.

A moszuók által lakott vidék több mint hat órányi útra található bármely nagyobb várostól, ami segített nekik az évszázadok folyamán megőrizni meglehetős elszigeteltségüket és ősi kultúrájukat. Az egyetlen nagyobb külső behatásnak az tekinthető, hogy eredeti törzsi vallásuk mellett kultúrájuk tartalmaz a tibeti buddhizmusból átvett elemeket is. A külvilággal gyakoribb kapcsolat pusztán az utóbbi néhány évben jött létre – a kívülállók pedig csak ámulnak a „nők királyságának” nevezett törzsön.

Moszuó lányok

A moszuók matriarchális világában a családfő szerepét a nagymama gyakorolja, a házasság pedig sokkal kevésbé formális és fontos intézmény, mint máshol – az élet fő egysége a nagyobb háztartás. A férfiak és nők közötti kapcsolatot „sétáló házasságnak” nevezik, a világ más részein szigorúan vett „édesapa” és „férj” szavak pedig ebben a formában nem léteznek náluk.

Miután egy moszuó lány elért egy bizonyos kort (valamikor 13 éves kora után), saját hálószobát kap, valamint azt a jogot, hogy szabadon válasszon párt magának. A választott párjával maradhat akár egész életében is, de megengedett és megszokott, hogy idővel váltson. Ebben a társadalomban senki sem ítélkezik a nők felett amiatt, hogy hány férfival és milyen gyakran létesít kapcsolatot élete során. A kezdeményezés teljességgel a nő kezében van: ő az, aki áthívja saját háztartásába a választott társát, kizárólag este. A férfi a nővel töltheti az éjszakát, hajnalban azonban vissza kell mennie saját háztartásába. Igen ritka eset az, hogy a férfi ennél több időt tölt a nő háztartásában – a kapcsolatból születő gyermekeket sem feltétlenül együtt nevelik.

Moszuó fiúk

A moszuók körében az anyai vérvonal az, ami összeköti a családot. A gyermek az édesanyja háztartásában nevelkedik, ahol nagyanyja és igen sok más anyai ági rokona is együtt lakik. Az apává váló férfiak nem feltétlenül felelősek bármilyen mértékben a tőlük való gyermekek neveléséért vagy támogatásáért. A moszuóknál a háztartásban lakó férfiak saját unokahúgaik és unokaöccseik nevelésében vesznek leginkább részt. Emellet azonban lehetősége van az apának látogatni saját gyermekeit is, időt tölteni velük vagy ajándékokat hozni nekik. Az olyan (ritka) esetekben, amikor az apa kiléte nem ismert, nem éri hátrányos megkülönböztetés az anyát.

A háztartásokat a nők irányítják – ők döntenek a nyersanyagok és javak eloszlásáról is (a moszuó társadalom önellátó, többnyire cserekereskedelmen alapszik). A család javai anyáról lányára öröklődnek. Számos kutató szerint helyénvalóbb a „matrilineáris” szót használni a moszuó családstruktúrára a „matriarchális” helyett, azonban valójában a kettő egyvelegéről van szó.

Egyedi hitvilág

A férfiak a női irányítás ellenére nem szorulnak a társadalom perifériájára: ők felelnek a távolabbi helyekkel való kereskedelemért, a házak építéséért, a földművelésért és a halászatért. A nők a ház körüli munkákat végzik, egyetlen eset kivételével: a moszuók vallásában a halál is a férfiak területe, ezért amikor temetési szertartásra kerül sor, a férfiak veszik át az ételkészítés feladatát. Kizárólag férfiakból lehetnek a „dabák” is, a moszuók sámánpapjai.

A moszuó dabák által használt szimbólumok kínai magyarázattal

A moszuó vallás központi alakja egy anyaistennő (ők az egyetlen nép a térségben, akiknél ez nem valamilyen harcos istenség), és fontos az állatvilággal való jó kapcsolat is. Kína különféle kultúráiban a külvilág által leggyakrabban elítélt gyakorlat a kutyák ételként való elfogyasztása, ez azonban a moszuóknál kizárt dolog: a kutyák a legszentebb állatok közé tartoznak hitvilágukban. A monda szerint réges-régen a kutyák körülbelül 60 évig éltek, míg az emberek mindössze 13 évig. Az emberek rövidnek találták ezt az élettartamot, és ezért „cseréltek” a kutyákkal – cserébe vallásos tisztelet illeti a négylábúakat. A kutyákat sohasem ölik meg, és még a 13 éves korban tartott felnőtté válási ceremóniában is van szerepük: a felnőtté váló gyermek a család kutyái előtt imádkozik.

A moszuók mindennapjaiban saját hitüknél azonban a tibeti buddhizmus általuk átvett formája játszik nagyobb szerepet. Az egynél több fiúgyermekkel bíró háztartásokból az egyik fiút általában el is küldik szerzetesnek. A moszuók körében a lámák imádkoznak a halottakért és hálaimákat is mondanak, emellett mind világi, mind vallási oktatást nyújtanak a gyermekeknek, és tanácsadást a felnőtteknek. A moszuóknak rendszerint van egy saját „élő Buddhájuk”, akit valamely tibeti vallási vezető reinkarnációjának tartanak. A legtöbb otthonban ott van a központi tűzhely közelében valamely buddhista istenség szobra, amely előtt hagynak egy apró áldozatot étkezésekkor.

Moszuó szövőlány

Napjainkban a legnagyobb veszélyt a modernizálódó Kína egyre nagyobb mértékű terjeszkedése jelenti a távoli vidékeken is, mint amilyen a Lugu-tóé. Az egyre nagyobb sebességre kapcsoló társadalom könnyen asszimilálhatja az olyan, a kínai lakosság egészéhez viszonyítva apró kultúrákat, mint amilyen a moszuó is.

Az ifjabb nemzedékek körében már megkezdődött az elvándorlás, és az utóbbi néhány évben – a különleges kultúra növekvő hírnevére építve – az állam egyre nagyobb összegeket fektet a turizmus kiépítésébe, ami szintén árthat a moszuó kultúrának, mesterkélt és színpadias játékká redukálva azt. A fő településen, Luosúban néhány év leforgása alatt szállodák, éttermek, karaoke bárok és kaszinók sora jött létre, és a prostitúció is virágzásnak indult. Hogy e fejlemények milyen hatással lesznek hosszú távon a moszuók egyedülálló kultúrájára és társadalmára, még a jövő zenéje.

mult-kor