Jelenlegi hely
.
Spanyolországban találták, de nem tudják melyik korból származik
Elchei nő a titokzatos műtárgy
Még nem volt dél, amikor kapája valami kemény tárgyba ütkozött. Ki akarta szedni a "követ" a termőföldből,ezért először körbe ásta , de legnagyobb meglepetésére a kő egy gondosan kifaragott egy női fej volt.
Nem sokkal azután, hogy felfedezték a mellszobrot, az ingatlan tulajdonosa eladta egy francia régész tudósnak, Pierre Paris-nek, aki állítólag 40 ezer frankért adta tovább a párizsi Louvre-nak, de aztán 1940-ben egy államközi egyezmény során visszakerült Spanyolországba.
Az Elchei nő egészen lenyűgöző. A szobor egy olyan nő fejét, nyakát és vállát ábrázolja a mellkasáig, aki úgy tűnik, hogy semmilyen különleges arckifejezést vagy érzelmeket nem mutat. Az egyik legbonyolultabb elem a szobron a fejdísz, ami egy kicsit hasonlít Leia hercegnő hajviseletére a Csillagok háborúja című filmben. Két nagy konty, spanyolul "rodete" alkotja a hölgy fejdíszét, melyek a fej két oldalán helyezkednek el, és bojtok lógnak le róluk a vállakra. Egy faragott nyaklánc díszíti a nő nyakát és mellkasát.
A régészek körében sok vitát váltott ki ez női melleszobor. A lelet megtalálása idején nem végeztek régészeti feltáró munkákat, így utólag nem tudják megállapítani a szobor melyik kultúrában és mikor készült. A környéken sok római kori maradvány van, ezért első körben keletkezését a római birodalom korába helyezték. Viszont a haj, a fejdísz, és az ékszerek jellegzetességei annyira elütnek a római kori ábrázolásoktól, hogy ezt a feltevést elutasították.
Egyes régészek szerint, a szobor egy ibériai nőről készült, mások szerint viszont a karthágói Tanit istennő arcképét vésték kőbe. Olyan elméletek is napvilágot láttak, miszerint egy atlantiszi papnő a szobor ihletője.
Végül a régészek arra a konszenzusra jutottak, miszerint a szobor az időszámításunk előtti negyedik században a Római Birodalom hispániai terjeszkedése előtt készült, és egy ibériai nőt ábrázol.
Amikor a mellszobrot felfedezték, még élénk színek nyomai is megfigyelhetőek voltak rajta, például a piros és a kék, ami azt jelenti, hogy az ősi művész valószínűleg ki is festette és valahogy így nézhetett ki.