Miután kivégezték, még 60 évig élt.

Wenseslao Moguel részt vett az 1910-es évek véres mexikói forradalmában, amiért 1915-ben kivégezték. Híressé viszont nem ez tette, hanem hogy ennek ellenére csak 1975-ben halt meg.

Moguelt azután fogták el, hogy a lázadók egyik vezéralakja, Pancho Villa vereséget szenvedett az alkotmánypártiaktól, a követőire pedig kegyetlen büntetés várt. A társaival együtt Moguelt is árulónak bélyegezték, és tárgyalás nélkül halálra ítélték.

A forradalom alatt a halálos ítéleteket általában kivégzőosztaggal hajtották végre: kilenc katona egyszerre lőtt az elítéltre, majd egy tiszt egy tizedik golyóval, valamelyik létfontosságú szervre leadott kegyelemlövéssel nyomatékosította az ítéletet.

Moguel 1915. március 18-án állt a kivégzőosztag elé, ahol annak rendje és módja szerint el is dördült a kilenc lövés, a tizedik golyót pedig a egyenesen a fejébe kapta. Érthető módon a végrehajtók annak tudatában hagyták el a helyszínt, hogy elvégezték a dolgukat.

Moguelnek azonban földöntúli szerencséje volt – már ha fogalmazhatunk így egy épp sortűzzel illetett bukott lázadó kapcsán –, és túlélte a saját kivégzését. Bár kínzó fájdalom gyötörte, megvárta, amíg a katonák távoznak, majd ő is elvonszolta magát, és sikerült biztonságba húzódnia.

Noha súlyosan megsérült, végül sikerült felépülnie. Két évtizeddel a történtek után, 1937-ben vált igazán ismertté, amikor egy rádióműsorban mesélte el a nem mindennapi történetét. Még becenevet is kapott, ő volt El Fusilado, vagyis A Kivégzett. Az arca ugyan egész életére deformálódott, cserébe ez az élet még további hatvan éven át tartott: a 25 évesen kivégzőosztag elé állított Moguel végül 85 év körüli kort élt meg.