Jelenlegi hely
.
Vietnam turista szemmel. (10.rész)
Több részből álló úti beszámoló tizedik része Gesler György tollából
Ho Chi Minh Város
vagy ahogy jobban ismerik Saigon, 12 millió lakosával teljesen különbözik mindattól , amit Vietnámként megismertünk a három hét alatt. Viszont egy dologban aztán nagyon hasonló és ez a kaotikus közlekedés, amit a reptértől a szállodáig tartó úton sikerült megállapítanom. A kellemes hotelbe történt beszállásolás után , mivel késő délután volt, és jó közel a központ, kiváncsiságtól
hajtva, begyalogoltunk a város szívébe. Az ember önkéntelenül is hasonlítgatni kezd , ahogy nézegeti az épületeket az üzleteket , hogy Hanoi vagy Saigon? Már az első utkereszteződésig is, látván a rendezett házakat , az utat szegélyező szép öreg fákat, a jól menő zsúfolt éttermeket, letettük a voksunkat Saigon mellett.
Igaz sokkal kevesebb vietnámi jellegzetességgel találkoztunk és el kell ismerni nagyobb az europai, meg immár a modern nagyvárosokat meghatározó hatalmas épületek és felhőkarcolok sokasága , a tágas utcák és terek, de hogy-hogy nem ez közelebb áll hozzánk, mint a számunkra kissé zavarosnak tűnő északi országrész.
Már éppen besötétedett mikor ráakadtunk az első igazán franciás /merthogy ök épteték/ impozáns méretű és még impozánsabb díszitésű, ugynevezett Városi Közösségi Házra.
Meg sem probálom megfejteni mit takar ez a titokzatos név , de mivel nyitva sem volt , meg nem is nagyon vonzottak a bent látható valamik, elmaradt a " bentsőséges" kapcsolatunk. Az Operáról , ami szintén itt található, már messziről lerít, hogy mikor meg kik működtek közre a létrehozásában, ugyanis , a világ legtermészetesebb dolga lenne, ha bárhol Franciaországban meglátnánk ezt az arányos, szép épületet. Sajnos előadás hiányában, /az már más kérdés mit is játszhatnának?/ be ide sem jutottunk , pont , mint Hanioban.
Igaz a színtelen, formaszegény Újraegyesítés vagy Köztársasági Palota se volt vonzó , kivülről maximálisan kielégitette érdeklődésünket, így ide sem mentünk be. Viszont másnap este a méltán nagyszámnak kikiálltott hipermodern Vietnám harmadik legmagasabb épületének, a Bitexco Kereskedelmi Központ Palotájának a 64. emeleti Sky Bárjából megcsodáltuk az éjszakai Saigon keleidoszkopszerű, villogó, színes fényeit. A többi Plaza meg Hotel lehetne a világ bármely nagyvárosának modern részén minden hüha vagy meglepetés nélkül és észrevétlen belesímulna a többi hasonló létesitmény közé.
Ám egy nem várt igazi meglepetést is tartogatott számunkra a taxis városnézés, ugyanis eljutottunk a Thien Hau Templomhoz , ami ugyan nem szerepelt a mi vietnámi utikalauzunkban , mégis nagyon sok tekintetben felejthetetlen élmény volt.
Az 1760-ban épült Buddhista Imaház lenyügöző, művészi erejű színes faragott szobrai ámuló csodálattal tölti el az embert, de ami még különlegesebb volt , hogy a sok-sok számtalan pagoda meg templom megismerése után , ennek az épületnek udvarán és belső oszlopcsarnokában megéreztem valamit a hit és a vallás mélységéből és erejéből.
A templom mélyén a párom tekintett rám
Egy teljes napot rászántunk az ugynevezett híres úszópiacra a Mekong deltájában , befizettünk rá a legközelebbi irodánál.
Folyt. köv.
Gesler György
Gesler György