Vikingek

Hogy került egy női test a tizedik századi sírba?

Ám a vikingek több kutatója szerint ez a következtetés túl korai lehet. Bár elvégezték a teszteket, azok vizsgálata közben már többen szorgalmazták a számukra szimpatikus végeredményt. Egyes feltevések szerint az eltökélt kutatók talán egyszerűen meg akarták mutatni, hogy nőket is találhattunk a viking harcosok között, és ezért nem vettek figyelembe más, lehetséges magyarázatot.
 

Nem tették fel azt a kérdést sem, hogy vajon hogyan került egy nő teste a 10. század első feléből származó sírba.

Teljes vezéri felszerelését rejtett a titokzatos sír

A vita középpontjában álló sír a Bj 581 jelzést kapta, amelyet Birkó településen, a Stockholmtól nyugatra fekvő Bjorko-szigeten fedeztek fel. A hely könnyű hozzáférést biztosított anno a Balti-tengerhez, amelyen a vikingek oly gyakran megfordultak. A területet az UNESCO 1993-ban a világörökség részévé nyilvánította.
 

A cikk rámutat, hogy noha a sír csak az egyike volt a helyszínen feltárt 1100 temetkezési helynek, ám azonnal felismerték, hogy ez más, mint a többi, mert sírhoz képest igen jól „berendezett" és sértetlen volt.

Az emeletes teraszon kialakított sírhely egy kardot, egy baltát, egy lándzsát, acélhegyű nyilakat, egy kést, két pajzsot, valamint két ló maradványát rejtette. Mindezek egy „hivatásos harcos teljes felszerelését" takarják, ezért a helyszínt a kutatók akkoriban azonnal egy magas rangú, férfi harcos sírjaként azonosították.

 

Női parancsnokra utal a sakk-stílusú viking társasjáték

Közel száz év múlva, az 1970-es években a tudósok azonban kezdték megkérdőjelezni a korábbi feltevéseket. A később elvégzett, 2013-as csontelemzés ráadásul azt mutatta, hogy a csontváz „pontosan olyan, mintha egy nőhöz tartozna", bár ezek a bizonyítékok nem voltak elég meggyőzőek.

A vikingek társadalma  a férfiak uralmán alapuló patriarchális berendezkedésű közösség voltForrás: Origo

Az American Journal of Physical Anthropologyban megjelent új tanulmány szerint azonban a DNS és a stroncium izotópok elemzésén alapuló analízis (az emberi csontokban talált elem) kimutatta, hogy a csontváz „nem véletlenül látszik olyannak, mint egy nőé".

Ráadásul a kapcsolódó bizonyítékok szerint a csontok valóban egy magas rangú harcoshoz tartozhattak.
 

Viking nők: örökösök, harcosok, kereskedők

Bár a viking társadalom patriarchális jellegű volt, tehát a család legidősebb férfitagja rendelkezett a család vagyonával, és ő irányította a családtagok munkavégzését is, ám a nőket nem zárták ki teljesen a hatalomból. „A nőknek is lehetett tulajdonuk, örökölhettek, és akár hatalommal rendelkező kereskedőkké is válhattak" – mondta dr. Hedenstierna-Jonson. – Ez természetesen biztonságot és függetlenséget biztosított számukra."
 

A régészeti lelőhely, Birkó település a 9. és 10. században volt a legaktívabb, amikor a vikingek létrehoztak itt egy kereskedelmi központot. Az áru a távoli Kínából érkezett a térségbe. A skandinávok ugyanis szoros kapcsolatot tartottak fenn a muszlim világ piacaival, melyeket a kalifátusokból származó sok ezüst érme is tanúsított.
 

A kutatók szerint Birkó úgy működhetett, mint egy nagy olvasztótégely, ahol különböző vallási hiedelmek több nyelven jártak szájról szájra, és ahol az emberek találkozhattak a világ más részeiről érkezőkkel. Birkóban a 11. századig körülbelül ezren lakhattak, amikor a lakosság ismeretlen okok miatt egyszerűen tovább állt innen.

Egyre több női viking sírhelyet fedeznek fel

A birkói harcos sírja azonban nem az első olyan, amely a tudósok feltételezése szerint egy nőé volt. Két temetkezési helyet is találtak már a mai Norvégia területén, amelyek talán szintén egy-egy női harcoshoz kapcsolhatók.Ezek DNS-vizsgálatai jelenleg még folyamatban vannak. Dr. Hedenstierna-Jonson azonban elismerte, hogy a felfedezések hírét talán egy kissé túlságosan is felkapta a közösségi média, és néhányan szenzációként állították be.
 

Ez pedig bizonyos mértékben egyenes úton vezetett ahhoz, hogy többek szerint a sír csakis egy viking nőé lehetett. Ennek oka igen egyszerű: sokan régóta, megkérdőjelezhetetlenül hisznek abban, hogy léteztek női harcosok a viking társadalomban.

Az összekeveredett csontok teóriája

A tanulmány azonban részletes érvelést tartalmaz a másik oldal véleményéről is. Judith Jesch, a Nottinghami Egyetem professzora, az egykor Angliában élő vikingeket tanulmányozza. „Túlságosan nagy az érzelmi csábítás, hogy higgyünk abban, hogy a viking kori csontváz egy női harcoshoz tartozott, ám ez túl kevés az érveléshez" – mondja.
 

„Attól még, hogy többen azt szeretnénk, hogy ez az asszony harcos legyen, a régészeti háttér és a tudományos elemzés egyelőre nem ad erre egyértelmű bizonyítékot." A professzor kritikái között szerepel, hogy az évszázadok során a különböző, sírba temetett emberek csontjai összekeveredhettek, hiszen az eredeti ásatás óta már eltelt 130 év.

Emellett az a következtetés, hogy a társasjáték-darabok is egy magas rangú női harcosra utalnak, túlságosan spekulatív. Ez csupán alternatív magyarázatot adhat, de arra nem válaszol, hogyan került a harcos sírjába. A kutatás mögött álló tudósok elutasították a professzor kritikáit.

Nem kérdőjelezhetik meg a női harcosokat

„Pontról pontra készítettük el a felmerült kérdésekre a lehetséges válaszokat tartalmazó vázlatunkat" – mondja Mattias Jakobsson, az Uppsala Egyetem genetikusa, és a tanulmány társszerzője. – „Tudjuk, hogy ezek a csontok megfelelőek annak bebizonyításához, hogy egy nő földi maradványait találtuk a sírban. Ráadásul a test körül elhelyezett tárgyak és fegyverek azt sugallják, hogy ennek a nőnek hatalma is volt."
 

Dr. Hedenstierna-Jonson is biztos a női harcosra vonatkozó megállapításaiban. Bár fontolóra vette azokat az alternatív magyarázatokat, miszerint ezek a fegyverek csupán szimbolikus jelentéssel bírtak, és inkább csak a halott családjának a társadalmi helyzetét tükrözték, mégis arra a következtetésre jutott, hogy „a hasonló jellegű, az anyagi helyzetre és státuszra utaló ugyanilyen jeleket férfiak esetében nem kérdőjelezik meg ugyanilyen módon."

Újra kell gondolni a vikingek korát

„A sírban elhelyezett ingóságok elosztása, és a jellemzően női hatású tárgyak nem vitatják annak a lehetőségét, hogy a temetkezési helyen valóban egy viking női harcost helyeztek végső nyugalomra" – hangsúlyozta a tanulmányban dr. Hedenstierna-Jonson.
„Gondoljanak csak bele: ha férfi lenne, akkor biztosan senki sem vonná kétségbe, hogy ez a személy lehetett a harcosok vezetője."
Dick Harrison, a Lund Egyetem történésze a felfedezést a viking kor újragondolásaként értelmezi, ami újabb fejezetet nyit a kutatásokban a nők szerepének meghatározásában.
 

És bár dr. Harrison nem vett részt a vizsgálatokban, mégis állítja, hogy a kétségek oka valószínűleg abban rejlik, hogy a 19. században túl sok előítélet született a vikingekkel kapcsolatban. „Ami az elmúlt negyven évben a régészettudományi kutatások során kiderült a viking nőkről, az azt bizonyítja, hogy ezek a hölgyek akár papi vagy vezetői szerepet is betölthettek saját társadalmukban" – nyilatkozta dr. Harrison. „Ez viszont arra késztett minket, hogy most ennek tükrében átírjuk a történelmet."

origo