AHOGY A HOMOKON ELFOGY A HULLÁM EREJE

AHOGY A HOMOKON ELFOGY A HULLÁM EREJE, ÚGY SZÜLETIK MEG BENNÜNKA DOLGOK MEGÉRTÉSÉBŐL A BÉKE.

Biztosan te is ültél már hullámokat bámulva a tengerparton! Mert én is ültem már így! Ha pedig még nem ültél volna, akkor egészen biztosan fogsz!!

Egyszer megfigyeltem, hogy a homokon hol fut ki nullára a hullám ereje, oda tettem a lábam székestől. Mondhatnám azt is, hogy gyakorlatilag így tulajdonképpen a lában előtt hevert az egész tenger. Aztán figyelmemet pedig a távoli, még fehér tarajú, kékeszöld hullámokra szegeztem. Kipécéztem közülük egy kedvező méretűt, és a szememmel szépen kikövettem az útját a lábamig. Volt persze olyan is, amelyik kicsit túlfutott a székem alatt, mert útközben jobban egymásba tornyosult több erő, de gyakorlatilag mindegyik hullámnak elfogyott az ereje a homokon.
Békévé csendesültek a lábam előtt.

Aztán hallottam Cunamikról is, amikor a haragos, több méter magas hullámok az előtte még nyugalmas partokon jóval túlérve rombolva futottak még jó messzire, amíg tartott az erejükből. De még ezeknek a hullámoknak is előbb, utóbb lenullázódott az ereje valahol.Szintén békévé csendesültek. Így vagyunk mi is az életünkkel. Ha a hullámok a megoldandó feladataink, és mi meg a parton mondjuk, hogy mi vagyunk, akkor a nullára kifutó hullám ereje pedig nem mást akar itt most prezentálni neked, mint a dolgok megértéséből megszülető békességet bennünk.

Milyen jó is az, amikor tágabb rálátásból is megértjük mi miért, mi okból történik velünk.. Amikor leesik a tantusz, vagy másképpen is megfogalmazva, az"AHA, TÉNYLEG" bekattanására egy helyzet, vagy dolog hirtelen egy villanásra összefüggéseiben értelmet nyer bennünk. Megértjük tanítását, a benne rejlő kincset, bölcsességet.
Ekkor béke költözik a szívünkbe. Észrevetted már? Mindig csak akkor, amikor megértjük! Nem pedig akkor, amikor "csak" megéljük. A megélés mellé meg is kell értenünk azt, hogy mi miért, és milyen nagyobb összefüggésben történik velünk! Ehhez pedig más látószög dukál általában. Mondjuk egy tágabb, az előző szűkebbhez képest. Mert, hogy ugyan azt a feladatot - most így írom le -, hogy problémát ugyan abból a látószögből nem fogjuk tudni kijavítani, megoldani, megérteni. Ugyan azzal a gondolkodással, látószöggel csak ott fogunk topogni, ahonnan pont, hogy ki akarnánk mászni...

A következő történetemet több írásomban is megemlítettem már, de megint ezt teszem, mert nagyon ide passzol.

Nekem Pesten közlekedni egy kicsit mindig bonyolult. Az egyik utca hol egyirányú, a másik meg kettő. Aztán meg csere van. Mikorra pedig megszoknám a rendet, újból felcserélődnek. Meg hát nőnek születtem, így a navigáció a fejemben nekem sem egészen jól működik. De már szépen alakulok...

Szóval egyszer szép tiszta időben Pestről szállt fel a gépem. Mindig szeretek az ablak mellett ülni, mert fotózni is sokat szoktam. Amikor felemelkedtünk a levegőbe, hirtelen lenéztem, mikor is tátva maradt a szám! Fővárosunk panoráma képe tárult a szemem elé. A pesti közlekedésről alkotott régebbi nézőpontomat most hihetetlenül kitágította a gép magasabb pozíciója. Ami lent labirintusnak tűnt ezelőtt nekem, az most fentről nézve hirtelen „értelmes egésszé” változott bennem. Láttam a Duna kékesen kanyargó vonalát. Rajta az Erzsébet hidat, Margit- szigetet, Hungária - körutat, a hozzá kapcsolódó utakkal együtt.

- Jééé! - mondtam. Így már jobban értem, mi kapcsolódik mihez, mint amikor lent lavíroztam az utcákon kis látószögemmel egyik utcából ki a másikba meg be.
Így vagyunk a megoldandó feladatainkkal is az életünkben. Szakadatlanul csak jönnek és jönnek és jönnek felénk, hisz minden mindig változik körülöttünk. Hol jobban, és van amikor kevésbé. Hol kisebb, hol nagyobb, hol pedig óriási hullámnyi nagyságokban. Mi meg csak evezünk az élet tengerén egyéni csónakjainkban, miközben navigálás közben sorra gyűjtjük a tapasztalatainkat a már meglovagolt hullámainkból. Ki ilyen technikával, ki meg másmilyennel. Egy cél érdekében: hogy viharban edzett, tapasztalt, bölcs és tudatosan gondolkodó kapitányokká érjünk életutunk során. Akikben a már megélt és megértett élethelyzetek sokkal nagyobb látószöget eredményeznek a békévé csendesüléshez..

Ahogy például a homokon békésre fogy a hullám ereje...

Mindezek tudatában milyen fantasztikusan felemelő érzés tudni például azt, hogy csak helyzetek vannak, és benne te, aminek egyedüli célja az, hogyan tudod igazán jól megoldani mondjuk pl. a TÉKOZLÓ GYEREK, vagy AZ ÖNBECSÜLÉS HIÁNYÁBAN SZENVEDŐ FÉRJ, FELESÉG című élet - színdarabodat?!
Vagy, milyen fantasztikusan felemelően békét hozó érzés megérteni például azt, hogy a problémák lényegét tekintve valójában nekünk szánt FELADATOK.
Vagy, nem minden az, aminek elsőre látszik. Ha lekésel egy buszt például, akkor a káromkodás helyett már tudod, ennek tuti így kellett lennie, mert, hogy pont ezzel a kis csúszással fogsz igazán azzal az illetővel találkozni, akire éppen szükséged van.

Vagy, ha például elakarod adni a házadat, eleve azzal kezded, / mert már érted a dolgok menetét nagyobb látószögből/ , hogy nem vagy hajlandó mások, gyengeségeiből, félelmeiből, kisebbrendűségi érzéseiből fakadó sírálmait magadévá tenni azzal, hogy te is félelmekkel teli adod be a közvetítőbe lakásod címét, hogy ha másoknak nem sikerült, tutira neked sem fog, hisz ezt szajkózza sok ember a környezetedben.
Mivel te már érted a dolgok menetét nagyobb látószögből is, ezért Te már nem vacogó fogakkal várod, hogy neked sem sikerül, hanem megteremted a magad külön bejáratú reményteljes szándékát, hisz tudod, hogy eleve már egy nap több tízezer lakás cserél gazdát, tehát igenis több tízezer vevő van állandóan az országban naponta, aki közül biztosan akad minimum100 olyan, aki éppen a te ajánlatodat választaná.
Én valahányszor visszanézek eddigi életemre, mindig, kivétel nélkül kiderült számomra, hogy minden, de minden dolog, ami eddig történt velem, még az is ami akkor abban a pillanatban nem tűnt éppen túl kecsegtetőnek, az a későbbiekre nézve mégis nagy hasznomra vált. Ezt a szélesebb látószögnek köszönhető felismerést, megértést, többször visszaidéztem már magamnak, amikor hasonló, vagy más helyzetekbe kerültem életem során.

Szóval minden jó, ha a vége jó! Ezt átfogalmaznám úgy is, hogy már az elején is jó, még ha ez még nem is látszana olyan tisztán a kezdeteknél...
De tudni azt azért már lehet! Mint amikor a homokon békésre fogy a hullám ereje... Így oldódik meg előbb -utóbb minden erőnket és képességeinket próbáló és fejlesztő feladat! Még az is, ami Cunamiként érkezik.

Minden helyzetre, amire már elsőként így fogsz rátekinteni, - olyan repülőgép ablakából szemlélt panorámás látószöggel -, akkor meglátod, hogy sokkal nagyobb leszel, mint a problémád, és ez megnyugvással fog eltölteni!

Kívánok hát neked is minél több hasonló boldogító, békét hozó felismerést , megértést! És, ha tengerparton jársz egyszer, és megállsz majd a homokban egy fantasztikus naplementében, miközben békésre fut a lábad előtt a hullám ereje a homokon, jusson eszedbe az, amit most írtam ezekről a felismerésekről.

Minden értünk van!! Érted? Minden értünk!!És ne felejtsd el majd kiegészíteni a fenti gondolatokat saját felismeréseiddel is!
Légy egyéni és merj lépni önmagadért, hisz ezért vagy itt!!! Ezért vagyunk itt!!....

Szeretettel neked tőlem:

Hegedűs Szidónia
Életviteli Tanácsadó / Coach