Mexikói élmények (6. rész)

Több részből álló úti beszámoló ötödik része Gesler György tollából

Megjártuk

ezúttal, a világ legnagyobb spanyol nyelvű országát Mexikót.

   Két nap elég volt, bármennyire is jó benyomásokat tett ránk Campeche, felesleges lett volna ugyanott ugyanazt nézegetnünk , beleásni meg nem akartuk magunkat a város nem túl régmúltjába. Két piramosos látnivalón túl voltunk , de kettő még várt ránk. Uxmalnak vettük a tervezett írányt , hosszan a tengerparton kocsikáztunk jó úton , jó időben, jó kedvűen, ami kis idő múlva elszállt , mert két nemvárt hülyeség várt ránk. Azt gondoltam , jó-jó Uxmal az egy Világörökség akkor ott sok ember, sok autó megfordul , hát egyáltalán kérdés lehet egy benzinkút?

   Hát sajna lett, mert se távol, se közel semmi jele nem volt annak , hogy meg fogok tudni tankolni, vagy bármi embertől megérdeklődjem hol kapok egy kis benzint? Ám váratlanul az út mellett feltűnt egy kisbusz , ami körül két sofőrszerű alak tüsténkedett. Nagy örömmel megálltam és megpróbáltam megértetni magam és megérteni a szívélyes ámde spanyol magyarázatot , hogy 8 km-re van egy kis falu, ott a Casa Maria és ott kapok benzint. Azt már nem tudtam megfejteni, hogy az a bizonyos szép nevű ház szemben van, vagy mellette vagy csak az irányában. Tova, és berobogtam hát egy elképesztő világvége faluba, ahol aztán se Casa Maria se egy lélek sem, és már-már elcsüggedtem, a falu végére érvén , mikor szembe jött velem egy old timernek is túl fiatal rozoga autószerűség , akinek vezetője viszont kedvesen felajánlotta , hogy odavisz menjek utána. Ez volt a szerencsém , mert arra a kicsiny útszéli , kopott fészerre egyedül rá nem találtam volna , mehettem volna akár tíz kört is, mert nem illett sem a Benzinkút sem a Casa Maria képzetére, de marlon kanna 5,10 15,20 literes méretben ,mind tele benzinnel, volt szép számmal.

   Immár fellélegezve és feltankolva nyugodtan folytathattuk a turisták vidám, felhőtlen kalandozását, a közeli Uxmal varázslatos Piramisai között. A nagyon különleges sarkainál lekerekített Varázsló Piramis és az itt látott Labdajáték  Stadion igazán unikális és érdekes élményt jelentett.

Mint később megtudtam a népszerű labdajáték , amit én rögtön Hipball-nak neveztem el , hasonló volt a mai footballhoz, azzal a különbséggel, hogy ugyan szintén két csapat küzdött , de a térd és a derék közötti résszel lehetett csak a labdát továbbítani, amit aztán egy két méter magasra helyezett karikán kellett átjuttatni. Meglepetésünkre, váratlanul  másnap Merida főterén megláthattuk , mert két csapat a lelkes nézők biztatására nemcsak bemutatta , de" komoly" csatát is vívott ezzel az ósdi játékkal.

   Az uxmali Piramisoktól búcsúzva, a benzin story után még egy kellemetlenség ért , ugyanis rémülten vettem észre , hogy Campechében a szállodában hagytam a zakómat tele kártyákkal, jogsival, útlevéllel .Rögtön számoltam: 120 az oda-vissza 250 km, igaz no limit km a kocsibérlésen , de  minimum 3 óra. Kati a fő ideges , végig az úton , már azon tűnödött , hogy melyik konzulátusra, melyik bankba kell azonnal telefonálnunk és  mennünk . A zakómat természetesen gyönyörű, tiszta nylonzsákba csusztatva, névreszólóan, felcímkézve vállfán megkaptam.

   Még világosban beértünk Meridába , ami a legnagyobb város a Yucatan félszígeten, és minek köszönheti nagyságát?...a piának! a tequilanak!  Óriási agave termesztés kezdödött a tízenkilencedik végén  és a huszadik század elején, amikor is az amugy 1542-ben, tehát 18 évre Mexikó felfedezése után, alapított város, elnyerte a mai formáját és valójában követve az akkori europai építészeti trendeket , igyekezett a maga Andrássy úti, Champs Elysee-i palotáit és széles sugárutját kialakítani.  A Hop on Hop off buszozás nem sok érdekességet tartogatott , mivel gyakorlatilag az útvonal mindössze ezen a főútvonalon oda-vissza történt, ahol tényleg impozáns ,méltóságteljes, de nekünk már a könyökünkön jön ki, palotákat láthattunk. A szigorúan vett óváros- belvárosban is , de a külső kerületekben végképp felismerhető volt már Palenqueben is megtapasztalt egyemeletes lapos színtelen jellegtelen házak mexikói stilusát . 

        Anélkül , hogy megfeledkeznék , hogy Merida lakossága 1 millió, mégis elképesztett az a hatalmas tömegáradat , ami az üzletnegyed keskeny főutcáján és a közeli szűk mellékutcáin  volt, mert az egy soha nem látott és tapasztalt nyomasztó , tülekedő sokaságot jelentett. Itt aztán megvoltak ugyan a nagyok is, Zara, H.M C.A. stb , de bizony úgy tünt, a roskadásig trikó, ing, farmer stb vicik-vacak néhol jobb holmival , amit az amugy is járhatatlan járdán az üzlet előtt lengetett a szél, megtöltött és azokat áruló, kisebb, hangulatosabb butiquok is életben maradnak, ami Europában már nem nagyon sikerülne nekik.

   A szállodánk , immár a negyedik az utazás alatt, megint teljesen más volt , mint a korábbiak , mert  nagy atriumos és ott lévő uszómedencés volt, szerencsére nem túl zajos. Reggeli a medence partján majd be a garázsba , mert az is volt, és nehezen , de kikecmeregtünk az egyforma házak és utcák átláthatatlan és kiismerhetetlen sokaságából és rátérhettünk megint az autópályára , irány a világ egyik legnagyobb és leghíresebb tengerpartjainak egyike , egy kis kitérővel Cancunba mentünk.  Folyt.köv.