Nyolc négyzektilométeres radioaktiv hamu réteget találtak az indiai Rajasthanban, ami egy ősi atomrobbanásról tanúskodik

Többen teszik fel a kérdést, vajon a távoli múltban meglátogattak-e bennünket  más civilizációk itt a Földön, vagy sem. Százával merülnek fel a múlttal kapcsolatos megválaszolatlan kérdések. Szerencsére vannak olyan ősi szövegek, melyek támpontot adhatnak a történelem ismeretlen periódusainak kutatatásához, és arra az útra, amit a bolygónkon élt korábbi civilizációk bejártak.

A Mahábhárata („Bharata leszármazottainak nagy küzdelme”) és a Rámájana (Ráma története, aki Visnunak a hindu „megtartó” istennek a hetedik földi reinkarnációja) két olyan ősi indiai eposz, amelyet a nyugati tudomány csupán irodalmi alkotásnak tart. (Itt érdemes megjegyezni, hogy a történészek a trójai háborút is csak Homérosz fantáziájából kipattant mesének tartották egészen addig, mig Heinrich Schliemann fanatikus német régész meg nem találta Trója falait.)

Az ősi hindu szöveg a Mahábháratában így írja le a pusztítást:

• "A gyors és erős vimánájában repülő Gurkha egyetlen, de az univerzum valamennyi erejével rendelkező lövedéket lőtt ki.
• Tízezer napként ragyogó, lángoló füst- és tűzoszlop emelkedett fel. Ez volt az ismeretlen fegyver, a vas mennykő, a halál küldötte, amely hamuvá égette a Vrsnik és Andhakák egész nemzetségét.
• A holttestek a felismerhetetlenségig megégtek.
• Hajuk és körmük kihullott, a fazekak összetörtek nyilvánvaló ok nélkül, és a madarak fehérré váltak
• Hogy szabaduljanak a tűzből, a katonák patakokba vetették magukat, hogy lemossák magukat és a felszerelésüket."

Egy másik szakaszban:

• "Sűrű lángok nyilait, mint egy hatalmas zuhanyt bocsátott ki, átfogva az ellenséget. Egy vastag homály telepedett gyorsan a Pandava seregekre. Minden égtáj elveszett a sötétségben. Heves szél kezdett fújni a felhőket felfelé ordítva, port és kavicsokat zúdítva.
• A madarak őrülten hörögtek... A nagy elemek zavartnak tűntek. A nap mintha megingott volna a mennyekben, a föld megrendült, a fegyver szörnyű erőszakos hőjétől perzselve.
• Az elefántok lángba borultak, és ide-oda futottak őrjöngve... egy hatalmas területen más állatok a földre rogytak és meghaltak. Minden égtáj felől a lángok nyilai folyamatosan és hevesen záporoztak."

Sok más hivatkozás is található a Rámájanaban, amelyek úgy tűnik, hogy nagyon hasonlóak a fenti szövegekhez. Teljesen egyértelmű, hogy ezek a szövegek egy nagy holokausztra utalnak, mely több ezer ember életét követelte. Illenek a leírások a mai nukleáris fegyverek pusztító erejére és használatuk következményeire.

• "(Ez a fegyver) olyan erős volt, hogy elpusztította a földet egy pillanat alatt - Egy nagy felszárnyaló hang füstben és lángokban - És rajta ül a halál..." - Rámájana

De van-e más bizonyíték, mint a szövegek, melyek alátámasztják az elméletet, hogy nukleáris eszközt vetettek be a Földön több ezer évvel ezelőtt? 1992-ben kutatók Rajasthanban egy réteg radioaktív hamut fedeztek fel, amely egy nyolc négyzetkilométeres területet fedett le Jodhpurtól 16 kilométerre nyugatra. A sugárzás olyan intenzív, hogy még mindig szennyezi a területet. A kutatók feltárásokat végeztek Harappanál és Mohendzsodárónál, ahol csontvázakat találtak szétszórva a területen, mintha egy hirtelen esemény következett volna be, amely elpusztította a városokat.