42 iskolabuszból épült Észak-Amerika legnagyobb privát nukleáris katasztrófa menedékhelye.

A csendes kanadai falu Horning's Mills 100 km-re északra fekszik Torontótól, ahol Bruce és Jean Beach 5 hektáros tanyája található. A felszínen a föld egy tipikus vidéki ingatlannak tűnik, de a zöld mező alatt mélyen eltemetve rejtőzik Észak-Amerika legnagyobb privát nukleáris katasztrófa menedékhelye.

Bruce Beach híres nukleáris menedéke mintegy 1000 négyzetméter alapterületű, és elsősorban 42 régi iskolabuszból áll, amelyeket betonba ágyaztak és több méterrel a föld alá temettek. Az "Ark Two"-t úgy tervezték, hogy több mint 500 embert tudjon elszállásolni több hónapon keresztül, és minden olyan felszereléssel rendelkezik, amire szükségük lehet a túléléshez, kezdve az óriási élelmiszer ellátmánytól, a magán kúttól, a teljes vízvezeték rendszeren át, az üzemanyaggal működő generátorokig és fogorvosi székig, sőt még egy óvoda is kialakításra került. A jelenleg 83 éves Bruce Beach 1980-ban kezdte el a projektet a hidegháború idején, és az építkezés 1982-ben fejeződött be. Az eredetileg Winfieldből, Kansasből származó Beach Chicagóban élt és villamosmérnökként dolgozott az 1960-as években, amikor kitört a hidegháború, és a nukleáris fegyverektől való félelem a tetőfokára hágott.
 
1970-ben úgy döntött, hogy a vidéki Kanadába költözik, amit biztonságosabbnak tekintett, mint bármely városi területet egy nukleáris háború esetén. Horning's Millsben telepedett le, és ott találkozott jövőbeli feleségével Jean-el, aki 90 éves. Az ő családja tulajdonában volt az a földdarab, ahol végül felépítették a menedékhelyet.

Annak ellenére, hogy már több mint 30 éve készülnek rá, a nukleáris háború még mindig nem történt meg. Ennek következménye, hogy a technológia már rég elavult azóta, hogy Beach befejezte a gigantikus bunkert.
 
Például a bunker biztonsági monitorjai Commodore 64 számítógépekhez tartoznak, a telefonok pedig régi kivitelűek, melyek a működő vezetékes hálózathoz csatlakoznak. Nem is beszélve arról, hogy az évek során több tonna ételt ki kellett dobniuk.
 
"Mindig azt mondtam, hogy két év múlva itt lesz a világvége," mondta Beach. "De most azt mondom, hogy két hét múlva lesz - és ha tévedek, akkor felülvizsgálom a dátumomat. Az emberek azt gondolják: 'Micsoda dilinyós', és ezt tudom, de nem bánom, tisztában vagyok vele, hogy a világ így tekint rám."
 
Honlapján Beach azt állítja, hogy a kormány miatt több mint harminc alkalommal kellett bíróság elé állnia, mióta megkezdte az "Ark Two" építését. A projekt engedély nélkül történt, amit Beach szerint megtagadtak tőle. Így az engedély hiánya ellenére folytatta az építést, mert úgy érezte, hogy "ez élet és halál kérdése." (1)
 
A közeli Shelbourne tűzvédelmi tisztviselői szerint a helyszín veszélyt jelent, és azt szeretnék, ha megszüntetnék a menedékhelyet a közbiztonságra hivatkozva. Be akarják hegeszteni az ajtókat, amelyre Beach úgy reagált, hogy "Mindent megteszek, hogy ezt megakadályozzam."

Beachnek rengeteg szövetségese és támogatója is van. Hétvégenként eseményeket tartanak a helyszínen, ahová más hasonló gondolkodású emberek jönnek és önkéntesnek jelentkezhetnek, ezzel biztosítva maguknak helyet az Arkban. 2015-ben a kanadai Survival & Meeting expo találkozót tartott az ingatlanon, és az esemény egyik fő vonzereje volt a bunkerben tartott túra. (2)


(1) - http://webpal.org/SAFE/aaaarktwo/index.htm
(2) - http://nationalpost.com/news/canada/inside-ark-two-canadas-largest-diy-nuclear-shelter
(3) - http://ujvilagtudat.blogspot.com.es/2017/12/egy-kanadai-ferfi-42-iskolabuszt.html