Jelenlegi hely
.
Mi köze a Cargo-kultusznak a különös ősi szobrokhoz
Mindkettő keletkezését ugyanaz, az istenekbe vetett hit táplálta
A múlt század kezdete óta különös, Cargo-kultusznak nevezett vallási jelenség terjedt a Csendes-óceán déli részén a Salamon szigetek lakói között.
Az 1800-as években a gyarmatosítók egymás utábn terjesztették ki hatalmukat az addig érintetlen szigetvilágra, ahol az őslakos törzsek azt látták, hogy a fehér emberek nem dolgoznak, hanem kólönös szertertásokat végeznek, aminek következtében isteneik ellátják őket minden jóval. Összegyűlnek imádkozni isteneikhez, kölönféle mágiákat végeznek, papírdarabokat számolnak, konyörögnek az égieknek, akik ezért csomagokat (cargo) küldenek és ellátják őket minden jóval-
Mindezt úgy élték meg, hogy talán ők is rászesülhetnek az "isteni" csomagokból, ha utánozzák a gyarmatosító fehér emberek viselkedését. Csupán az istenek kedvében kell járni, és akkor azok nekik is fognak csomagokat küldeni.
Ez a hit tovébb erősödött, mikor a második világháborúban az amerikai és japán hadsereg bázisokat hozott létre a csendes-óceáni szigetvilág félreeső szigetein, akiknek lakosai addig nem találkoztak modern technikával. Az ide érkező ellátmányokat repülőgépek hozták, melyekből Jhon Frum jóvoltából időnként a benszülöttek is kaptak. A háború végén a bázísokat elhagyták a katonák, így megszűnt az utánpótlást biztosító csomagszállítás is.
Ekkor a törzs vezetői úgy gondolták, ha ők is építenek hasonló dolgokat mint az idegenek, akkor az istenek majd nekik is küldenek csomagokat. Ami az egészet érdekessé teszi, egyes helyeken ez a már-már vallásnak tekinthető hit még ma is él, és várják Jhon Frum, visszatérését.
Az ősi szobrászokat vélhetően nem csak az alkotás vágya vezérelte, hanem valamilyen szándékuk volt ezen alkotások elkészítésével. Olyan hiedelmek vezérelhették őket, mint a még napjainkban is élő cargo-kultusz képviselőit. Alkotásaik elkészítésévell akarták elérni az ábrázolt lények jóindulatát.
Ha még régebbre visszamegyünk az időben Val Camonica barlangrajza is igen elgondolkodtató. Itt is olyat ábrázolt az ősember, ami saját társadalmában nem volt hétköznapi jelenség. Azt, hogy ez valamilyen űrruhás idegen, vagy valamilyen szer hatására levitáló törzsi sámán ábrázolása, ekkora időtávból nehéz eldönteni.
Vajon mit láttak, és amit ábrázoltak az ősi művészek, és amit ábrázoltak mennyire tükrözi a valóságot?
Az emberi fantázia ugyan határtalan, de hogy beinduljon, minden tárgynak valamilyen valós alappal kellett rendelkeznie, mint a cargo-kultusz alkotásainak.
Amikor egy technikailag fejletlen civilizáció találkozk egy technikailag fejlettebb civilizációval, annak termkeit isteni eredetűnek, képviselőit sokszor isteneknek tekinti
Az idegenek mai és ősi ábrázolása
A Tanna szigeti benszülöttek a második világháborús pilóták szemüvegét készítették el fából, az ősi Vinca szobor pedig egy másik civilizáció istenként tekintett képviselőjét ábrázolja.
Ezen hitek kialakulását az utóbbi 100-150 évben a technikailag fejlett társadalmunk is megfigyelhette..
A múlt század kezdete óta különös, Cargo-kultusznak nevezett vallási jelenség terjedt a Csendes-óceán déli részén a Salamon szigetek lakói között.
Az 1800-as években a gyarmatosítók egymás utábn terjesztették ki hatalmukat az addig érintetlen szigetvilágra, ahol az őslakos törzsek azt látták, hogy a fehér emberek nem dolgoznak, hanem kólönös szertertásokat végeznek, aminek következtében isteneik ellátják őket minden jóval. Összegyűlnek imádkozni isteneikhez, kölönféle mágiákat végeznek, papírdarabokat számolnak, konyörögnek az égieknek, akik ezért csomagokat (cargo) küldenek és ellátják őket minden jóval-
Mindezt úgy élték meg, hogy talán ők is rászesülhetnek az "isteni" csomagokból, ha utánozzák a gyarmatosító fehér emberek viselkedését. Csupán az istenek kedvében kell járni, és akkor azok nekik is fognak csomagokat küldeni.
Ez a hit tovébb erősödött, mikor a második világháborúban az amerikai és japán hadsereg bázisokat hozott létre a csendes-óceáni szigetvilág félreeső szigetein, akiknek lakosai addig nem találkoztak modern technikával. Az ide érkező ellátmányokat repülőgépek hozták, melyekből Jhon Frum jóvoltából időnként a benszülöttek is kaptak. A háború végén a bázísokat elhagyták a katonák, így megszűnt az utánpótlást biztosító csomagszállítás is.
Ekkor a törzs vezetői úgy gondolták, ha ők is építenek hasonló dolgokat mint az idegenek, akkor az istenek majd nekik is küldenek csomagokat. Ami az egészet érdekessé teszi, egyes helyeken ez a már-már vallásnak tekinthető hit még ma is él, és várják Jhon Frum, visszatérését.
De mi volt régen?
A régészek már eddig is sok olyan szoborra bukkantak, amelyek furcsa idegen lényeket, ismeretlen tárgyakat ábrázolnak. Ezek eredete állandó vitát generál az ősi kultúrák kutatói között. A viták általában azzal zárulnak, hogy ezek a tárgyak az akkor élt emberek hiedelemvilágát tükrözik.
Ez valószínüleg igaz, csak az a kérdés, honnan ered ez a hiedelemvilág és honnan származik a modell a szobrok, vésetek megmintázásához.
Ez valószínüleg igaz, csak az a kérdés, honnan ered ez a hiedelemvilág és honnan származik a modell a szobrok, vésetek megmintázásához.
Ha még régebbre visszamegyünk az időben Val Camonica barlangrajza is igen elgondolkodtató. Itt is olyat ábrázolt az ősember, ami saját társadalmában nem volt hétköznapi jelenség. Azt, hogy ez valamilyen űrruhás idegen, vagy valamilyen szer hatására levitáló törzsi sámán ábrázolása, ekkora időtávból nehéz eldönteni.
Vajon mit láttak, és amit ábrázoltak az ősi művészek, és amit ábrázoltak mennyire tükrözi a valóságot?
Az emberi fantázia ugyan határtalan, de hogy beinduljon, minden tárgynak valamilyen valós alappal kellett rendelkeznie, mint a cargo-kultusz alkotásainak.
Vár a Costa del Sol