Lovas: emlék és valóság

A Bakony déli nyúlványán kedves falvak, erdők, patakok váltogatják egymást. Az egyik ilyen 400 lelket számláló falú Lovas, amely a Balaton keleti medencéjében a víztől alig két kilométerre, Alsóörs és Csopak közt fekszik.,

  Nagyszüleim háza lehetőséget adott a gondtalan nyári vakációkra, minek okán gyermekkorom nyarait az 1950-es években még teljesen falúsias Alsóörsön töltöttem. Szüleim szerették a természetet, ezért ezeken a nyarakon sokszor kirándultunk a szomszédos falvakba, Felsőörsre, Lovasra, valamint a környező erdőségekbe.

Nádfedeles házak, vöröskő támfalak, poros utcák voltak a jellemzőek Alsóörsön abban az időben.

A kép  a 80-as években készült, de felvillantja az 50-es évek hangulatát Az évtized elején sok helyen még villany sem volt a falúban. Úgy éltek az emberek mint apáik, anyáik idején. A gazdák maguknak termelték meg a zöldséget, gyömölcsöt és volt ahol a kenyeret is maguk sütötték. A ház körül baromfiudvaron kapirgáltak a tyúkok, esténként  az istállóban pihentek meg a legelőről megtérő tehenek. A tejet nem boltokban, hanem az esti fejés után közvetlenül a gazdáktól lehetett vásárolni.

Szüleim egész héten dolgoztak csak a hétvégén tudtak Pestről eljönni, hogy meglátogassanak. Ilyenkor nagy volt az örömöm, mert azon kívül, hogy mindig hoztak nekem valami édességet, együtt volt a család. Közös ebédek a kertben, a hatalmas szilvafa alatt, kirándulások a környéken, mind-mind máig elevenen élő emlékek.

Lovas tőlünk alig két kilométerre fekszik, ahonnan a Malomvölgyön keresztül egészen Felsőörsig lehetett eljutni. Ide többször is elmentünk,, mert a Malomvölgyben, nevéhez híven, egy régi vizimalom épülete állt. Gyerekfejjel megcsodáltam az akkor hatalmasnak tűnő fa vizkereket, melyen időnként még víz is folyt.
 
1950-ig a Séd patak hajtotta a több száz éves vízimalmot, aminek sorsát a Veszprémben kiépített malomipar pecsételte meg. Gazdaságtalanná vált működtetése. Az államosítás aztán végkép betette a kaput a felújításra váró malomnak, és a lovasi vízimolnároknak.
A belső fa szerkezetet leszerelték,  és az épület is enyészetnek indult, de a vízkerék még sokáig megvolt. Ez volt az a látvány ami bevésődött gyermekkori emlékeimbe.

Idén nyáron alkalmam nyílt ellátogatni gyermekkorom több színhelyére. Ebből a lovasi vizimalom sem maradhatott ki. Az elmúlt 60 évben alaposan megváltozott a falú képe. A két templom tatarozva, a környező házak kifestve, felújítva, a malomvölgy felé pedig aszfaltozott út készült...
Kíváncsian szaporáztam lépteimet, vajon mi maradt meg az emlékeimben szereplő képből.
Hát....nem sok.  Az épületet megtoldották, a nagy vizkeréknek semmi nyoma, nem ismertem rá a malomra..Nem ilyenre emlékeztem.
    Mint kiderült férjével télen is itt élnek, és a patak melletti dús fűvön legeltetik megélhetésük alapját biztosító teheneket. Ezek húsa igazi különlegességnek számít, amit az egyik Alsóörsi étterem előszeretettel vásárol.

A falúsi turizmus keretében érkező vendégek gyermekei igazi gyerek paradicsomba érkeznek.  A patak partján álló hatalmas fa ágai közé izgalmas kilátó teraszt építettek számukra
 

Ez a mostani múlt idézés ismét bebizonyította, az emlékképek világa távol áll a jelenkor valóságától.

Világhíresség lett Lovas

Lovas község nem az én cikkemnek köszönheti hírnevét, hanem annak a jégkorszakban működő és véletlenül felfedezett festékbányának, amely egyedülálló a világon.
 

1951-ben a Királykút feletti murvabányában őskori festékbánya nyomaira bukkantak, amely azóta is világszenzációnak számít.
A Lovas lakosai közűl sokan ma sem tudják, hogy micsoda óriási régészeti felfedezés mellett élnek, mint ahogy azok a munkások sem tudták, akik a kemény dolomit rétegben egy puha, úgynevezett festékföldfészekre akadtak. Munka közben a kezük ügyébe került állati csontokat, mint a kitermelést akadályozó szemetet,  félredobták. Szerencsére a munkafolyamatokat ellenőrző erdész felfigyelt arra, hogy az előkerült csontok a méretük alapján nem hasonlítanak egyetlen ma élő állatra sem.
Előkerült egy óriásgím (Megaloceros giganteus, a jégkorban élő szarvas) agancsából készített, szerszám és további 142 csont lelet melyet a festék bányászatához használtak.
1995-ben a bochumi múzeum igazgatója vetette fel a lovasi leletek radiokarbonos vizsgálatának lehetőségét, amitt Zürichben el is végeztek. A festékbányából származó csontminták úgynevezett C14-es szénizotópos vizsgálatával megállapították, hogy azok 11 ezer 740 évesek.

A kifejlett Megaloceros giganteus agancsának fesztávolsága elérte a négy métert

A lelet jelentősége abból áll, hogy bebizonyosodott, a jégkorszakban hazánk területén a  Neandervölgyi embernél fejlettebb civilizáció létezett, amely vélhetően nem csak saját felhasználására bányászta a vörös festékport.

Valahol ebben a talajban találták meg azokat a jégkorszaki csontokat, amelyek új megvilágításba helyezték az ekkor élt emberek kultúráját.