Jelenlegi hely
.
Időzített bombaként ketyeg a tenger mélyén a szovjet kor atomtengeralattjárója
Szerző: Vincze Miklós
A szovjet kor mentalitása a hajó sorsát is meghatározta
Ezzel persze nem ért véget a hajó pechsorozata, hiszen a K-159 1970 és 1972 közt újra elhagyta a tengert, további javítások elvégzése, illetve az üzemanyaggal való újratöltés szüksége miatt, sőt, a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján is biztonságosabbá kellett tenni az egyre vészesebben öregedő hajótestet.
K-159 atomtengeralattjáró
A K-159-et végül 1989. május 30-án, a Szovjetunió felbomlási folyamatának derekán több társával együtt nyugdíjazták – más lehetőségük nem is lehetett volna, hiszen jó eséllyel nem érte volna már meg felújítani, az óriási államnak pedig kisebb gondja is nagyobb volt annál, mint hogy néhány rozsdásodó hajóval foglalkozzon.
A jármű a következő másfél évtizedet egy zárt orosz város, Gremika kikötőjében töltötte, ahol a karbantartás teljes hiánya miatt úgy rozsdásodott, hogy a legénységet néhány ponton kis túlzással csak alufólia vastagságú fémhéj választotta volna el a víztömegtől.
A pusztulással időzített bombává váló – elsüllyedésükkel, vagy szimpla szétrohadásukkal jókora nukleáris szivárgást okozhattak volna – K-159-et tizenöt társával együtt, végül öt ország kétszázmillió dolláros segítségének köszönhetően indíthatták el az azokat szétbontani képes kikötőkbe, de a K-159 már nem ért célba.
Az elképesztően rossz állapota miatt üres (szintén elég rossz állapotú, negyvenes évek folyamán gyártott) tartályok segítségével próbálták víz felett tartani, de másfél napnyi utat követően a tartályok egyike megrepedt a Barents-tenger közepén, két órával később pedig elsüllyedt – a tíz fős legénységből csupán egy ember élte túl a tragédiát.
Nyolcszáz kilogrammnyi használt üzemanyag került a tengerbe. Azonnal leváltották az Északi flottát vezető Szucskov admirálist, de a hajó felszínre hozása, illetve a károk enyhítésére azóta sem tettek egy lépést sem.
Forrás: 24.hu