Az év leghosszabb napja

December óta offenzívában van a nap, a nyári napforduló után viszont a sötétség ereje gyarapszik.

Június 20-án a nyári napfordulóval kezdetét veszi a nyár a maga 93 és fél napos hosszával. Ez a nap az év leghosszabb nappala (15 óra 45 perc) és a legrövidebb éjszakája., mely az idén éppen telihold idejére esik, amely június 21-én, 13:03-kor teljesedik be.
 

Mindennek oka, hogy bolygónk kissé meg van dőlve, méghozzá az ekliptika síkjához képest. Ez az a sík, amelyen a Föld és nagyjából az összes többi bolygó a Nap körül kering. A Föld forgástengelye 23,45 fokkal tér el a merőlegestől, 66,5 fokot zár be az ekliptika síkjával. Ez a tengelyferdeség pedig meghatározza mind a világos és sötét időszakok, mind pedig az évszakok változását.

A nyári napforduló idején az Északi-sarkon a Nap nem nyugszik le, a délin nem kel fel.

Most tehát a Ráktérítőre merőlegesen süt a Nap, többek között a Nyugat-Szahara, Algéria, Líbia, Egyiptom, India, Kína és Mexikó egyes részein eltűnnek az árnyékok. Fél év múlva, december 21-én minden a visszájára fordul. Télen a Föld déli „sarkát” mutatja a Nap felé: a téli napfordulón a Baktérítő kapja 90 fokban a napsugarakat, a déli féltekén tombol a nyár.

Ha a tengelyferdeség nem lenne, és a bolygó tengelye pont derékszöget zárna be az ekliptika síkjával, a nappalok és az éjszakák hossza egész évben 12-12 óra lenne, sehol a Földön nem lennének évszakok, az egész életünk unalmasabb volna.