Piramis Görögországban

Utazás a hellinikoni piramishoz – Giorgio A. Tsoukalos beszámolója

Írta: Giorgio A. Tsoukalos, a népszerű Ősi idegenek című sorozat producere és műsorvezetője, a Legendary Times magazin kiadója.

Egy telefonkártyával kezdődött: 1997-ben bácsikám egy görögországi látogatásom során egy ilyen kártyát nyomott a markomba, mivel érmével már szinte sehol az országban nem lehetett telefonálni.

Amikor ezt a kis kártyát az első használat során alaposabban szemügyre vettem, majd kiesett a kezemből a telefonkagyló: a kártyán lévő kép ugyanis egy piramis maradványait mutatta, amely a szöveg szerint Argoszban található.

Ismertem Argoszt, Görögországban van! Kitört rajtam a felfedezés láza. El kellett mennem Argoszba! Hosszas telefonálgatás után megtudtam, hogy a romok valóban Argosz mellett találhatók, de úgy igazán senki sem tudta megmondani, hogy pontosan hol.

Így tehát — csak úgy találomra — összeállítottunk magunknak egy expedíciós felszerelést, és a kővetkező reggel, hajnali négykor, a szerencse reményében útnak indultunk. Utunk először Athén kihalt utcáin, majd a „pánhellén high-way”-n keresztül Korinthosz irányába vezetett, aztán balra fordultunk Tripoli felé és három óra múlva megérkeztünk Argoszba.

A telefonkártyával felfegyverkezve végigkérdezősködtük Argosz utcáit, es rövid idő múlva már elegendő információval rendelkeztünk a továbbhaladáshoz: 4 km Tripoli felé, majd a „Kefallari 3 km, Ellinikon 6 km”-t jelzőtáblánál jobbra, aztán haladjunk tovább az apró, sárga fel-iratos, kék táblácskákat követve, amelyeken „Ancient Pyramid of Hel-lenikon” olvasható. És az út bal oldalán végre megpillantottuk a hellinikoni piramist!

Valóban, egy piramis maradványai — Görögország kellős közepén! Ez a súlyos építmény teljesen egyértelműen piramis jellegű karakterisztikát mutat, csak éppen romokban áll.

A felső kétharmad része teljesen hiányzott. Úgy nézett ki, mintha lefűrészeltek volna. Miután néhányszor körbejártuk a romokat, hogy áttekintő képet kapjunk róluk, mérésekbe kezdtünk.

A piramis alapterülete 15 x 14 méter. Tehát nem négyzet alakú. Hogy meg tudjam mérni a magasságát is, felmásztam a legmagasabb falszakaszra, onnan 4,27 méter magasságot mértem.

A piramis bejárata a keleti oldalon van. Átmentem rajta, és jobbra keresztülmásztam egy alacsony falon. Most ugyan már bent voltam a piramisban, de még mindig a szabad ég alatt.

Sehol sem találtam semmiféle oszlopok vagy pillérek nyomait, amelyek egykor a mennyezetet tartották volna. Így felmerült bennünk a kérdés, hogy volt-e valaha a piramisnak zárt teteje.

Sehol nem találtunk egykori „tetőre” utaló maradványokat. De a legfantasztikusabb az, ahogy ezt a piramist építették. Egészen másképp, mint minden más piramist, amelyeket eddig utazásaim során láttam.

A piramisokat ugyanis normális esetben négyszögletű kőtömbökből emelték. De nem itt. A helliniki piramist ugyanabban a stílusban építették, mint azokat a küklopikus falakat, amelyek a világ legkülönbözőbb pontjain találhatók: jól egymáshoz illeszthető, durván meg-munkált kőtömbökből.

Szerettem volna a piramisról több információhoz jutni, ezért haladéktalanul találkozót kértünk bácsikámmal a falu polgármesterétől. Nagy örömmel töltötte el, hogy valaki érdeklődést tanúsít a „piramisa” iránt, és mindent elmesélt róla, amit csak tudott.

Eszerint két feltevés létezik a piramis építésének korával kapcsolatban.

1. Nagy Sándor idejében (kb. i. e. 356-323), miután a görögök látták az egyiptomi piramisokat.

2. I. e. 3000 és 10 000 között, tehát mintegy 5000-12 000 évvel ezelőtt!

Legalábbis erre az eredményre jutott egy ismert görög régészeti kutatócsoport, az Akkademia Athinon, amely az 1960-as évek elején átvizsgálta a piramist. A kutatók a polgármester szerint két nap múlva megszakították a vizsgálatokat, miután elvégezték a kormeghatározást — és vissza sem tértek többé.

A kormeghatározás eredménye nyilvánvalóan zavarba ejtette őket. Mert aszerint a piramis túlontúl is régi volt. Nem illett a hagyományos régészeti sémába. „Lehetetlen”, vélték a régészek. 5000 évvel ezelőtt még az ősi görögök is barlangokban éltek.

Miután a szakemberek nem tudtak továbblépni a piramissal kapcsolatban, inkább hallgatásba burkolóztak. Ugyanis ha kitartottak volna a kormeghatározás eredménye mellett, a görög és emberi őstörténet egész kártyavára összeomlott volna.

A turistáknak és kalandoroknak hamar fülükbe jutott a piramis híre, és csoportokba verődve keresték fel a titokzatos helyet. A szakembereknek ez egyáltalán nem tetszett, ezért megpróbálták fékezni a látogatók áradatát: letépték a piramis felé terelő táblákat.

A piramis megszűnt hivatalosan létezni és hamarosan feledésbe merült. Ma csak az Ellinikon felé vezető rövid úton találhatók újra a misztikus építmény felé mutató táblák, amelyeket maga a polgármester szerelt fel, hogy legalább néhány turistát odacsalogasson.

Megkérdeztem a férfit, hogy találtak-e a piramisban valamiféle műtárgyat. Igen, válaszolta. 1910-ben egy amerikai régész minden jel szerint egy egész sor leletre bukkant, ezeket egyszerűen magával vitte és jó pénzért gyűjtők kezére játszotta. Semmi nyomuk nem maradt a leleteknek.

Sajnos fényképfelvétel vagy rajz sem készült az ott talált tárgyakról. A piramis egykor— állítólag— 14 méter magas és felülről fedett volt. De a „tető” maradványait már réges-rég széthordták más építkezésekhez.

Visszatértem az USA-ba. Lakhelyemen, Ithacában vég nélküli órákat töltöttem a Cornell egyetem könyvtárának sötét és poros katakombáiban, és további információkat kerestem az irodalomban a hellinikoni piramissal kapcsolatban, például arról, kik voltak az építtetői.

A kutatás sajnos meglehetősen eredménytelen volt, csak kevés dolgot találtam: a Hesperia nevű amerikai régészeti folyóirat egy 1938-as példányában ráakadtam ugyan egy, a piramisról szóló 57 oldalas cikkre, és reméltem, hogy abban minden kérdésemre, választ találok.

Sajnos nem így történt. Az 57 oldal csak a piramis részletes leírását tartalmazta. A lehetséges építtetőkről, vagy az építés technikájáról semmit sem találtam. A cikk írója, Louis E. Lord végül elismeri, hogy „Görögország páratlanul egyedülálló piramisai egy válasz nélküli kérdést testesítenek meg”.

Emlékezzünk csak, mit is mondott a polgármester a piramis korával kapcsolatban: egyesek azt állítják, hogy Nagy Sándor idejéből, tehát az i. e. 324 és 338 közötti időkből származhat. Mások úgy nyilatkoztak, hogy az építmény kora 5000 évnél is több lehet.

Ismert, hogy a radiokarbonos (C 14) kormeghatározásnak gyenge pontjai is vannak. Ezzel a módszerrel csak szerves anyagok, mint például a csontok, a szén, famaradványok vagy textilanyagok korát lehet meghatározni. A szervetlen alkotórészek, például a kövek korát nem lehet meghatározni.

Ezért az ásatás során a kérdéses réteg talaján szerves anyagokat keresnek, amelyek kora meghatározható. Így például ha egy, az i. e. 50-es évből ránk maradt textilmaradékot találnak, akkor szokás szerint abból indulnak ki, hogy az építmény abból a korból származik.

Mi van azonban akkor, ha a műemlék már évezredek óta ott áll, és csak a textilanyag származik az i. e. 50-es évből? Talán mert valaki éppen abban az időben húzta meg magát az öreg falak közt? Akkor ebben az esetben a C 14-es eljárás valakit tévútra vezetett.

Véleményem szerint pont ez történt a hellinikoni piramis esetében. Aztán mégis megjelent egy halvány fénysugár a horizonton. 1997. október 29-én azt olvastam az újságban, hogy egy „brit—görög team termolumineszcens méréseket végzett a piramis belső terében lévő mészkövön”.

A termolumineszcencia egy olyan módszer, amellyel a kerámia korát is meg lehet határozni. A következőképpen működik: „A pala, a kalcit vagy a kvarckristály hevítésre fényt bocsát ki magából. A termolumineszcenciát csapdába ejtett elektronok okozzák, amelyeket radioaktív sugarakkal gerjesztenek, és szennyezett illetve rácshibás kristályokkal fognak be. A csapdába ejtett elektronok száma az idő múlásával emelkedik. Így tehát minél több elektront találnak a próba elvégzésekor, annál régebbi korból származik a lelet.

Nos, hát így újra elvégezték az argoszi piramis kormeghatározását. És ezúttal kiderült, hogy azt i. e. 2700 körül építették! Így ez az építmény idősebb lenne, mint a Kheopsz piramis — amennyiben annak helyesen állapították meg a korát.

Egy napon, új vizsgálati módszerekkel talán végre majd kétségtelenül meg tudjuk határozni a piramisok és más kőemlékművek valós korát.

Akkor megtudhatjuk, hány évezreddel ezelőtt kezdett bele az ember a görög félszigeten a piramisépítésbe. Arra a kérdésre azonban, hogy ezt miért tették, ezen a módon nem fogjuk megtalálni a választ.

Rejtélyek szigete