Az élő univerzum és az emberiség

Az univerzum nem csak létezik, hanem él. Ennek számtalan bizonyítékát találták a csillagászok és egyre többen gondolják, hogy a világmindenség létrejötte nem a véletlen műve, a háttérben lennie kell egy szuperintelligens tudatnak.
 
Ez a tudat hívott létre minket a létezés magasabb fázisaként, vagyis az élet megjelenése nem a véletlen műve, és nem kizárólag csak a Földön történt meg. Az emberi létezés formája galaktikus jelenség.
Az élet az egész világegyetemben megjelenik abban a formában, ahogyan azt a körülményei lehetővé teszik.  A Föld ennek a jelenségnek az egyik megtestesítője.
 
A világegyetem kialakulása nem véletlenek sorozata, hanem tudatosan megformált események láncolata. Először kialakulnak a csillagok, majd kialakulnak a bolygók, amik lehetőséget adnak egy magasabb szintű életnek. A földi élet kialakulása is beleillik ebbe a láncolatba.
Az egész univerzum létrejötte olyan, mint egy előre megtervezett önfejlesztő eseménysor, olyan, mint egy szuper intelligencia gondos mérnöki terméke, aminek felépítése, ámulattal tölti el a tudósokat.
 
David Wilcock állítja, a fizikai sík amiben élünk, a központi tudat kivetülése. Ha elvágnánk magunkat ettől a forrástól, az olyan lenne, mintha magunk alatt fűrészelnénk a fát. Ha tudatunkat nem táplálná a központi forrás, akkor az emberiség hamar epusztítaná saját magát.
 

David Wilcock saját kutatásai mellett a fő tudományágakból kieső tudósok munkáit kutatja fel és ismerteti.
Ezek munkásságát összefoglalva kijelentette, a galaxisban egy különös energiaszintű térségbe kerültünk, amely az emberiség spirituális fejlődését, magasabb tudatszintre emelkedését segíti.

 A történelem átfogó vizsgálatával úgy látja a megtörtént események nem véletlenek, hanem ismétlődő események sorozata. A vallások különbözősége, a faji megkülönböztetések, az egymás ellen vívott háborúk addig fognak ismétlődni, amíg az emberiség rá nem döbben, a jobb élethez más út vezet. Rá fognak jönni, az emberek összetartoznak, mivel minden ember ugyanannak az univerzumot teremtő tudatnak kicsiny része.
 
Mikor felismerjük ennek a központi teremtő tudatnak létezését értelmetlenné válnak a háborúk. Új célja lesz az emberiségnek:  közelebb kerülni a forráshoz, ahol saját tudatának emelésével magasabb szinten járulhat hozzá az univerzum életéhez.
 
Ekkor már más nézőpontból tudjuk vizsgálni Naprendszerünket, és nem kizárt, hogy egyes bolygók holdjai üregesek, amelyeken nem földi eredetű élet létezik.  Ezekről sok bennfentes információ szivárog ki, de némelyik annyira hihetetlen, annyira távol áll a hivatalos tudomány nézeteitől, hogy ezek létének bizonyított ténye esetén a jelenleg uralkodó dogmatikus materialista elvek összeomlanának. Azonban a változások így is be fognak következni. A Tejútrendszer központjából jövő energiák hatással vannak DNS-ünkre, megnövekszik tudatosságunk és egyre jobban átlátjuk, az események földi irányítói a saját és nem az emberiség érdekében munkálkodnak.
A feszültség nő az univerzumot létrehozó tudatosság energiája és az emberiséget irányító hatalmainak energiája közt. Ez már most is fizikai és mentális káoszhoz vezetett, amiből csak a magasabb tudatosságú pozitív változás a kiút.
 
Az élő univerzum kiveti magából az életellenes energiákat. Az emberiség tudatossága vagy magasabb szintre lép, vagy eljön számára az a pillanat amikor az egymás elleni acsarkodás az egész bolygón elpusztítja az életet, amit a világ nukleáris fegyverarzenálja  többszörösen is lehetővé teszi.

A világmindenség az időt nem földi idővel méri. Ami nekünk beláthatatlanul hosszú idő, az az univerzum életében csak néhány perc. Ha az emberiség  kihalna, mint annak ideján a dinoszauruszok, néhány százmillió év, és az univerzum gondoskodna egy új élővilágról a Földön, mert a világunkat létrehozó tudat életet programozott művébe.