A különleges helyet egy amerikai és egy angol fedezte fel, akik 1840 áprilisában, őserdei expedíciójuk során egy, a kutatók által még érintetlen várost pillantottak meg.

John Stephens és Frederick Chatherwood - egy ügyvéd és egy illusztrátor - a sűrű növényzettel benőtt templomok és vallási épületek láttán felismerték, hogy az ősi maja kultúra építészeti remeke az, ami előttük megmutatkozott. Egy vallási központ került elő, mely hosszú és kitartó régészeti kutatómunka után fedte csak fel további titkait.

Feliratok temploma

Mintegy 108 évvel a felfedezés után a Feliratok Templomában, a valószínűsíthető városközpont köré emelkedő három piramis egyikének csúcsán Alberto Ruz Lhuillier mexikói régész új, jelentős felfedezést tett.

A templom belsejében a régész olyan kőlapokat talált, amiről kideült, hogy egy bejáratot rejt.  Amikor felemelték a lapokat, egy titkos átjáró tárult eléjük. Miután három évi munkával elhordták a hatalmas mennyiségű törmeléket,  hosszú lépcsőn át jutottak le a piramis belsejébe. Két méterrel a talajszint alatt egy előcsarnokba jutottak, ahol hat, láthatólag nemesi származású (lapított koponyájú, homlokközépig érő orrcsontú, berakásokkal díszített fogú) fiatalember csontvázára – minden bizonnyal rituális emberáldozatok bizonyítékaira – bukkantak. Az előcsarnokból tovább haladva, háromszögletű zárókő túloldalán találtak rá a királyi sírkamrára, amely több mint ezer évig(!) érintetlen maradt. A kripta közepén állt a király szarkofágja, amelyet öttonnás gazdagon faragott kőlap védett.

A lejárat és a sírkamra

Mindaddig azt feltételezték, hogy a dél-amerikai piramisok kizárólag vallási szerepet töltöttek be, azonban ebben az esetben az általános elv felülíratott. A kripta előtti kamra falait beborították a féldombormű díszítések és a feliratok. Még hosszú évszázadok múltán is felismerhető volt az éjszaka kilenc urának halvány alakja, illetve a maja kultúra kilenc alvilágának őre.

A szarkofágban Pakal király (teljes nevén: K’inich Janaab’ Pakal) maradványai nyugodtak - ő volt az, aki naggyá tette Palenque-t - gyönyörű zöld jádemaszkkal feküdt a sírban. Az igazi meglepetést azonban a sírkövet díszítő féldombormű okozta.

A szarkofág záróköve

A paleoasztronautika hívei egy modern pilótát vagy egy űrhajóst vélnek felfedezni ebben az alakban. Ennek bizonyítékaként a maja férfi orrlyukaiból távozó jeleket említik, melyeket két, modern géphez kötött csövecskékként értelmeznek. Az alak keze pedig szerintük mintha pontosan olyan botkormányt fogna, mely repülőgépeken vagy űrhajókon található.

Másik magyarázat szerínt a dombormű közepén látható az elhunyt király, aki éppen elhagyja az életet és megkezdi útját a holtak birodalmában. A kőlap körüli hieroglifák, portrék és csillagászati ábrázolások mind a király és dinasztiája dicsőségét hirdetik.

A romváros további feltárása talán válaszokat ad ezekre a feltevésekre.