"Attól a pillanattól szerettem vitorlázni, hogy először lementem a tihanyi klubba az iskolai vitorlás szakkörbe – mondta  17 éves Érdi Mária. – Kisgyerek korom óta nagy bennem a versenyszellem. Ha például teniszezni mentünk a nővéreimmel, állandóan egymás ellen játszottunk, és én persze mindig nyerni akartam. Ugyanazokat a sportokat csináltuk és mindig versenyeztünk. Négy testvéremmel együtt mentünk le, de csak én maradtam meg a vitorlázásnál, a többiek abbahagyták.”

Mári, ahogy mindenki szólítja, sok testvérével egy jó hangulatú családban él a Balaton-felvidéken. 14 évesen kezdett versenyezni, és alig három évvel később most már az év felét Spanyolországban tölti, és gőzerővel készül az olimpiára.

<iframe width="640" height="360" src="https://www.youtube.com/embed/6X-z1Wr_WUs?feature=player_embedded" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>

„Nem biztos, hogy nemzetközi szinten jó vitorlázó lesz valaki, akit elhívnak egy vitorlástáborból versenyezni. Én le tudtam menni nap mint nap a kikötőbe. Versenyzős edzések sokszor csak hétvégén vannak, és Pestről ez nagyon nehéz, mivel hétvégén vagy fúj, vagy nem fúj, vagy ki tudsz menni, vagy nem. De ha ott vagy állandóan vízparton, és épp olyan idő van, akár szerda délután is vitorlázhatsz” – meséli Mári, mekkora szerencse, hogy a Balaton mellett lakik.

A vitorlázni tanuló gyerekek először optimistben – ez egy kifejezetten gyerekek számára tervezett hajó – kezdenek gyakorolni. Ha valaki tehetségesnek bizonyul, az edzője elhívhatja a fent említett, hétvégi edzésekre, amit a tehetséges gyerekeknek tartanak nyáron, tavasszal és ősszel. A legtöbb hazai vitorlázó Magyarországon versenyez tovább és nem jut el nemzetközi szintre.

„Viszonylag későn kezdtem, 14 évesen versenyeztem először, a legtöbben 8 évesen már indulnak. Az első versenyzős edzések nem tetszettek, mert mannschaft (nem kormányos) voltam. Az egyszemélyes hajó való nekem” – vallja be Mári.

„Az edzőm, Eszes Tamás szerint gyorsan tanulok, azért is tudok sikeres lenni. Ifik között még fontos, hogy ki tehetséges, de ha már felnőttként, olimpiai szinten versenyzünk, csak az akarat és a befektetett energia számít. A lézerezéshez jó, hogy magas vagyok, viszont vannak nagyon jó versenyzők, akik alacsonyak.”

Bár az egyszemélyes vitorlázás nem igazán tűnik csapatsportnak, itt is elengedhetetlen a közösségi húzóerő. „Könnyen elképzelhető, hogy gyerekkorodban túlnősz az edzéstársaidon. Ha nem akarnak minimum hárman-négyen kiemelkedően jó vitorlázók lenni, ha nem edzenek a többiek rendesen, akkor nem fog az az egy eltökélt gyerek egyedül lejárni edzeni. Most a spanyolokkal, Las Palmasban nagyon jól érzem magam, ők akarják ezt csinálni, jól is vitorláznak, motiválnak, mert ők is motiváltak.”

Mári szerint a vitorlás edzőtábor keményebb, mint egy verseny. „Naponta öt edzés van. Reggel futni, úszni, konditerembe megyünk, utána vitorlázni. Ezzel elmegy az egész nap. Ha mondjuk kimegyek egy hónapra, akkor persze beleunok, de utána itthon vagyok két hétig, és már nagyon szeretnék visszamenni, és újra vitorlázni. Rá lehet erre szokni. Nagyon tud hiányozni, tényleg.”

Mári edzőtáborait a Yacht Klub Budapest finanszírozza, repülőjegyeit a szülei, ezenkívül kap támogatást a Magyar Vitorlás Szövetségtől és a Magyar Olimpiai Bizottságtól. Most csak az olimpiára összpontosít, először Rióra, aztán Tokióra.

„Lesz még idén és jövőre is egy verseny, ahol megszerezhetem a kvalifikációt a riói olimpiára. Van esély rá, de azért szerencse is kell hozzá. Támogat az edzőm, haladunk előre, jönnek az eredmények, optimista vagyok.” Arra a kérdésre, hogy flow élménye, örömérzete van-e vitorlázás közben, nevetve, de azért igen határozottan a következőt válaszolta: „Igen, ha nyerek.”