Jelenlegi hely
.
Közel 350 éves csillagászati rejtélyről hullt le a fátyol
Modern műszerekkel derítettek fényt a közel 350 éves eseményre
1670-en Giovanni Domenico Cassini egy felhőtlen éjszakán hazafelé tartott, és szokásához híven útközben a csillagokat nézte. Meglepve vett észre egy fényes, új csillagot amit eddig nem látott. Hazaérve előkapta távcsövét és megállapította: nem a szeme káprázott, a Hattyú csillagkápben valóban új csillag született.
Az új csillag pirossal bekarikázva
Ez azért volt nagy jelentőságű számára, mert eddig úgy gondolta a csillagok nem élnek. Most viszont a szeme előtt született egy, aminek fénye egyre erősödött. Két évig rendszeresen figyelte a hol erősebben, hol gyengébben világító novát, de 1672-ben elhalványult és végleg eltűnt. Erről az esetről kortársa, a lengyel Johannes Hevelius is beszámolt.
A nóvák említése nagyon ritka a régi feljegyzésekben, ezért a mai csillagászok kitüntetett figyelmet fordítanak rájuk. A Nova Vul 1670, (A nova jelentse: új, a Vul pedig Vulpecula csillagkáp rövídítése, ahová a modern csullagászok besorolták) nem csak a legrégebbi feljegyzett nóva, de a későbbi vizsgálatok szerint a leghalványabb is.
A nóvák modellje csak a huszadik században tisztult le: az elképzelés szerint egy kettős csillagrendszer egyik csillagának az anyaga átáramlik a másikba és az ebből következő termonukleáris megszaladás okozza a felfényesedést. A Nova Vul 1670 viselkedése azonban nem illeszkedett ebbe a képbe, így természete továbbra is rejtély maradt.
A csillagászoknak az effelsbergi rádióteleszkóppal és egy új antennarendszerrel azt sikerült megállapítani, hogy 1670-ben egy rendkívül ritka égi esemény történt. Egymáshoz közel keringő kettős csillagnál nem anyag átáramlás, hanem összeütköés történt és ennek az égi katasztrófának volta tanúja a két csillagász.-írja a csillagászat.hu
Az 1670-es robbanás maradványa. A kompozit kép a Gemini teleszkóp látható tartománybeli felvételéből (kék), az SMA poreloszlást megadó szubmilliméteres térképéből (sárga), illetve az APEX és az SMA molekuláris emissziót feltüntető térképéből (vörös) állt össze. (ESO/T. Kamiński)