Vannak témák, amelyek nem kötődnek nemzetiségekhez, csoportokhoz, amelyek minden embert egyformán érintenek, függetlenül attól, hol él, milyen nyelven beszél.

 

Itt most ne az energiára, a környezet szennyezésre, a felmelegedésre, hanem azokra a nagyhatalmi törekvésekre gondoljunk, amelyek kimenetele határozza meg az átlagemberek sorsát. 

Talán nem mindenki emlékszik a Tanú című filmre, amely az 50-es évek gúnyos szatírája. Ebben hangzott el az azóta klasszikussá vált mondat: "a nemzetközi helyzet egyre fokozódik". 
Valahogy így van ez napjainkban is, azzal a különbséggel, hogy a jelenlegi helyzet nem szatíra.
 
A világ rendje a vasfüggöny és a Szovjetunó felbomlása után megváltozott. Ez reményt adott az amerikai vezetésnek és a mögöttük álló politikai, gazdasági erőknek, hogy hatalmukat és befolyásukat folyamatosan kiterjesszék a volt keleti blokk és Oroszország felé. Az idősebb George Bush, az akkori amerikai elnök, beszédeiben számtalanszor felemlítette az új világrend létrehozásának szükségességét. Ez alatt az USA vezetésével létrejövő csatlós államok rendszerét értette.
Terveiket lépésenként kezdték megvalósítani. Létrejött a folyamatosan bővülő Európai Unio, kibővítették a NATO-t, amelyekbe olyan államok is bekerültek, amelyeket nem a demokrácia, vagy gazdasági életük magas színvonala jellemzett.
A bővítések  elsődleges célja, ezeket az államokat a nyugat pénzügyi és katonai befolyása alá vonni. Ezt tervezték Oroszországgal is, de az túl nagy falatnak bizonyult. Oroszország sem politikai, sem gazdasági téren nem volt hajlandó beállni az amerikai vezetésű új világrend megvalósítása mögé.

Az új világrend terve apró lépésenként halad előre. Most Ukrajna bekebelezése a cél. Ukrajnát szívesen látnák az EU, vagy a NATO keretén belül, de mindezt úgy, mintha ezzel a demokráciát védenék és mindez az ukrán nép alapvető érdekét szolgálná. Ebben az esetben a NATO által ellenőrzött terület egészen az orosz határig terjedne.
Ez persze nem tetszik az oroszoknak. A NATO már korábban is igyekezett rakétavédelmi rendszerét minnél keletebbre tolni, ami ellen már akkor is hevesen tiltakoztak. Ugyanis egy ilyen rendszer nem csak védeni, hanem támadni is tud.
Ekkor jött a nagy ötlet. El kell érni, hogy Ukrajnában tömegek akarják a nyugathoz és az EU-hoz való csatlakozást. Ekkor a nép "akarata" előtt meghajolva és a demokratikus folyamatok fenntartása érdekében az EU felveheti tagjai közé Ukrajnát. Ezáltal az amerikai hatalmi elit egy újabb lépéssel  kerülne közelebb dédelgetett tervéhez, az új világrendhez.
Annak rendje és módja szerint Ukrajnában meg is kezdődtek az Európához való csatlakozást követelő tüntetések.
Azonban volt néhány dolog, amivel a terv kiötlői nem számoltak. Ukrajna szegény, mint a templom egere, mindent a nyugatnak kellene finanszírozni és nem számoltak a "spontán" kirobbanó Kelet-Ukrajnai szakadár mozgalommal.
Mivel az oroszokat sem ejtették a fejük lágyára, a nagyrészt orosz nemzetiségű Krím félszigetet egy gyorsan lezavart népszavazás eredményeként Oroszországhoz csatolták. 
Ez nyugatot váratlanul érte, hiszen ők akarták befolyásukat egész Ukrajnára kiterjeszteni, de e helyett az oroszok erősödtek meg egy területtel és az oroszbarát szeparatisták által birtokolt  ütközőzónával. Az EU számára vállalhatatlanná vált egy polgárháborúba kevert, megosztott ország felvétele tagjai közé így ez a téma lekerült a napirendről.

Más módszert vetettek be a "demokrácia és a jogállamiság" védelmében. Embargót hirdettek meg Oroszországal szemben. Ez kétélű fegyver mivel válaszul az oroszok is embergót vezettek be bizonyos úniós termékek iránt. Most azt figyeljük, ez kinek fáj jobban. A helyzetbe beletörődni nem akaró nyugati politikai vezetés most azt mérlegeli tovább feszítse e húrt Oroszország kizárásával a SWIFT egyezményből, vagy sem. Egy ilyen döntéssel az oroszok nemzetközi pénzügyi mozgásterét lehetetlenítenék el. Ez rövid távon problémákat okozhatna az orosz gazdaságban, de felgyorsítaná a már előkészített SWIFT rendszert helyettesítő orosz rendszer bevezetését. Ebben már a kínaiak és India is partnerek és a BRICS országokon kívül több latin-amerikai ország is csatlakozna. 
Ráadásul egy két éven belül megjelenik a BRICS országok közt használatos új valuta, ami megdöntheti a dollár vezető szerepét. Amennyiben megvalósul egy ekkora gazdasági potenciállal támogatott bankrendszer és annak valutája, sokkal erősebb lesz, mint amit a jelenlegi pénzügyi világ használ. Az előrejelzések szerint Kína GDP-je néhány éven belül eléri vagy meghaladja az USA GDP-jét. A BRICS államok összesített gazdasági ereje pedig Oroszország politikai súlyát növeli.

A nyugat gazdasági hanyatlása megindult.

Az USA 18 trilliárd dolláros adóssága már vállalhatatlan. Ennek visszafizetésére esély sincs. Jelenleg olyan a gazdasága, mintha minden rendben lenne, de a háttérben már gyülekeznek a viharfelhők. Sok idő nincs, megoldást kell találniuk erre a helyzetre, mielőtt az USA csődbe kerül. (Az utóbbi években rendszeresen előfordult a csődközeli helyzet, mikor finanszírozás hiányában kormányhivatalok álltak le. Ezekből a helyzetekből újabb hitelek felvételével sikerült kimászni.)
Európában az EU tagállamai nyakig el vannak adósodva. Most éppen Görögországban borul a bili, ahol a választásokon győztes párt egyik célja az ország adósságainak visszafizetés nélküli eltörlése.

A nagy kérdés az, ebből a helyzetből a nyugat politikai és gazdasági vezetése hogyan kíván kimászni. Egy reset gomb megnyomásával a teljes gazdasági és pénzügyi rendszer újra indításával, vagy egy világháború kirobbantásával, ami  szétzilál mindent és amiből fel lehet építeni a végső célul kitűzött új világrendet. 
Egyik megoldás sem jó az átlagembereknek. Mindegyikért nagy árat kell fizetni.
Amennyiben nyugaton olyan politikai vezetés kerül hatalomra amely elfogadja az erőviszonyok megváltozását, az orosz kínai gazdasági erő megnövekedését, van esély a békés jövőre. Amennyiben a háttérből továbbra is erőltetik az új világrendet, a világ gazdasági irányításának kezükben tartását, káosszal, háborúkkal, krízisekkel teli jövőre számíthatunk. 
A változások a küszöbön állnak.