Az egyház már régen rájött: az emberiség egy nagy birkanyáj

Az egyház már régóta hangoztatja, az emberiség egy nagy birkanyáj, akinek pásztorra van szüksége.

  Ez okból rögtön előléptette magát birkából pásztorrá, és megkezdte a saját nyájának tekintett hívők terelgetést az általa meghatározott irányba. Ennek első lépéseként  a niceai zsianton, még 325-ben szelektálták a régi írásokat. Ami az egyház vezetőinek és a zsinatot összehívó Konstantin római császárnak is megfelelt, az mehetett a köztudatba és bekerült a ma ismert Bibliába.  Amelyik régi írás nem felelt meg az egységesítésre törekvő egyház érdekeinek, azt egyszerűen kihagyták belőle.
A kereszténység térhódításával az egyház hatalma növekedett.  A pápa lett a főpásztor, aki gondosan őrködött nyája felett. A papság, akit  lelkipásztoroknak hívtak, közvetítette az egyház elveit és hirdette a követendő szabályokat.  Az eltévelygő birkákat szigorúan megbüntették nehogy több birka is kedvet kapjon az önálló gondolkodásra.

És a nép, az Isten adta nép meg szomjazta az irányítást. Az embereknek mindig kellett valaki akinek ihatják szavait aki megmondja nekik miben higyjenek, hogyan gondolkozzanak és nem mellékesen azt is, mindezért mennyit adózzanak.
 

Az évezredek folyamán a vezetők megtapasztalták: a  nép könnyen manipulálható.

Az igazság attól igazság, hogy a körülmények megváltozása esetén is igaz marad.   Ez a helyzet ezzel a manipulációval is. Ma is működik.

Az idő halad a pásztorok változnak, de a birkanyáj marad.  Az egyház irányító szerepét átvették  a kormányok, a politikusok, akik jól bevált módszerekkel, be nem teljesülő ígéretekkel etetik a népet.  Most ők terelgetik nyájukat, és a legelő méretét az általuk megalkotott törvényekkel határolják be. A gyarapodó nyáj meg fejét lehajtva legelészik az egyre kisebb legelőn, annak ellenére, hogy egyre többen veszik észre közülük, valami nagyon nincs rendben.

Hát, ezek vagyunk mi: a nyáj. A többségünk elhiszi amit a "tekintélyek" (tekintélyes emberek, politikusok, kormányok, országok vezetői) mondanak nekünk, még akkor is amikor már látszik az általuk felvázolt út nem vezet sehová.

Hiszünk a fedezet nélküli pénzben, hisszük, hogy a gazdaság attól fejlődik, ha pénzünk minden évben inflálódik, hisszük, hogy csak egymást eltaposva, félrelökve lehet többet legelni a nekünk hagyott réten.

Az egyre fogyatkozó legelő hamis biztonságáért cserébe a pásztorok jól megkopasztanak minket. Jelen korunkban a birkanyíró ollót adónak az agymosást pedig híreknek hívják.
 

Manipulálás

Az igehirdetés most a mediában zajlik. Ott súlykolják belénk mit kell elhinnünk és miképp gondolkodjunk.
A híreket már nem közvetítik, hanem gyártják. A világ eseményeit és a helyi híreket mindig gondosan átformálva, a hírközlő média tulajdonosának szája íze szerint mutatják be. A média tulajdonosa lehet egy multinacionális vállalat, egy ország, egy kormány egy politikai párt, vagy akár egy falú önkormányzata is.  Abban azonban biztosak lehetünk, a tulajdonos véleményétől eltérő híreket nem, vagy csak teljesen átértelmezve közölnek. Mikor a valótlanságokat folyamatosan erősítgetik, akkor azt  hajlamosak vagyunk igazságként elfogadni.

Pénz:

A világon már olyan sok pénz van forgalomban, aminek fedezetéül az emberiség összes vagyona vagyona kevés. Ennek következtében a pénz értékét az emberek hite adja, mert más fedezete nincs. A közgazdászok szerint a pénz fedezetét a jövőben végzendő munka biztosítja, ezért minden hitel új pénzt generál, amire a gazdaságnak szüksége van. Az infláció meg azért szükséges (mondják) mert ez élénkíti a gazdaságot. Vagyis költsünk, vásároljunk, mindegy, hogy mit csak ne tartogassuk otthon a párnában apénzünket, mert könnyen lehet, néhány év múlva még a rejtekadó párnát sem tudjuk belőle megvenni.

Versenyszellem és az oktatás

A mai iskolarendszer az egyéni teljesítményt és nem egy csoport közös munkáját tekinti a siker útjának. Beültetik a diákok gondolkodásmódjába, hogy mások sikere a későbbiekben hátrányos helyzetet teremthet számára. (A jobb tanulók elveszik a későbbi munkalehetőséget, az ösztöndíjat, a zsíros posztokat, tehát a diákok ne csoprtokban hanem egyénileg dolgozzanak, tanuljanak, kutassanak.)  Az összefogásban rejlő tudás és erő háttérbe szorult az egyéni teljesítmény elismerése mellett.


Már sokan felismerték tudatunk befolyásolásának kifinomult módozatait, a hamis gazdasági és erkölcsi értékeket, csak még azt nem tudják eldönteni a pénzisten papjait kell e lecserélni, vagy az általuk létrehozott könyörtelen pénzközpontú rendszert.