Kísérlet az ibériai hiúz megmentésére

Ahol az ember megjelent, ott a természet tönkrement. Kihalás szélén az ibériai hiúz.

 
Földünk ökoszisztémája évmilliók alatt alakult ki, de 100 év alatt is tönkretehető. Ezt példázza az ibériai hiúz. A XX. század elején Spanyolországban és Portugáliában 100 ezer páldányra becsült populációjuk élt.. Mára összesen 230 (nem elírás: kettőszázharminc) páldány él szabadon a természetben.
Ez több okra vezethető vissza. Az első és legjelentősebb ok, életterük csökkenése. Rengeteg addig természetes élőhelyként szolgáló terület került mezőgazdasági művelés alá, kiszorítva onnan a vadakat. Ez csökkenés kihatott a vadnyulak számára is , ami pedig elsődleges zsákmánya az ibériai hiúznak. A már 1000 példány alá csökkent populációt hiába helyezték különleges védelem alá, az orvvadászat és az autóutakon történt balesetek tovább csökkenteték számukat. (Amikor egy fajtából már ilyen kevés él, minden egyes ivarérett példány kiesése az új hiúzok születésének elmaradása miatt többszörösen csökkenti a populáció létszámát.)
Az állatok élettere az elmúlt fél évszázad alatt 40 600-ról 1200 négyzetkilométerre zsugorodott. Számítógépes elemzések szerint évente hat nőstény és hat hím, egy- és négyéves kor közötti hiúzt kell kitelepíteni a gondosan kiválasztott régióba. Ezzel elkerülhető lehetne, hogy még ebben az évszázadban kihaljanak az ibériai hiúzok – írja egy spanyol kutatócsoport.
Az állatokat Lisszabontól 180 kilométerre délkeletre fekvő Mértola környékén, kétezer hektáros területen fogják szabadon engedni.
Az ibériai hiúzok fogságban való tenyésztésére irányuló spanyol és portugál törekvéseknek hála sikerült növelni a fogságban élő populáció méretét, és ezek az állatok fogják képezni a most elkezdett visszatelepítés magját.