FuenSocial

Vad hegyek, fehér falvak, történelmi városok, és a tenger. A növényzet az északi országok egzotikus növényeinek melegházára emlékeztet. Ami mégis a legfontosabb: az emberek barátságosak és elfogadók.

    Ez utóbbi számomra meglepetés volt. Az északi tartózkodó, hűvös magatartás után belecsöppenni ebbe az elfogadó, laza, mediterrán életstílusba különleges élmény.

   Aki ide látogat, annak hamar feltűnik, hogy az utcákon több kerekes székkel közlekedő mozgássérültet, down kóros gyereket, felnőttet látni, mint Nyugat-Európa más tájain. Talán ennek egyik oka, hogy a családok nem szégyenlik, és nem dugják el beteg rokonaikat, hanem igyekeznek azoknak is teljes életet biztosítani.

Andalúziában nem csak a közintézmények vannak akadály menesítve, hanem minden nyilvános helyiség a legkisebb fodrászüzlettől kezdve a bevásárló központokig. Az utcákon, a parkolóházakban széles parkolóhelyet biztosítanak a mozgássérülteknek, ezzel könnyítve a kocsiból való ki és beszállásukat.
    Malagától 25 kilométerre lévő, 80 ezres lélekszámú Fuengirolában sincs ez másként. Az önkormányzat itt is nagy súlyt helyez a hátrányos helyzetű, beteg emberek segítésére. Nemrég épült mór stílusú épületben működik az a szociális foglalkoztató, ahol a down kóros embereknek életének adnak értelmet. 

Működik itt nyugdíjas klub, van sós vizű medence a mozgássérültek fizikoterápiás gyakorlataihoz, és olyan lehetőségek, ahol a down kóros betegek hasznosan tölthetik el idejüket.
Az épülethez hatalmas külső és egy kisebb belső kert tartozik. A gondozottak a foglalkozások szüneteiben ide ülnek ki a padokra, és csak az ő általuk ismert kézjelekkel, eldeformálódott arcmimikával beszélik meg fontos dolgaikat.

Ezek az emberek rendkívül érzékeny lelkűek, de hatalmas szeretet és igyekezet van bennük.
A belső kertben az egyik gondozó felügyeletével egy 30 év körüli down kóros férfi komoly munkában van. Virágot ültet át az egyik tartóból a másikba. Gondosan kihúzza a földből, megsimogatja a növény leveleit, gyökerüket lemossa, majd a másik edénybe helyezi miközben szeretettel beszél hozzájuk. Azért a kert többi növényeihez is van egy két jó szava, nehogy úgy erezzék velük nem törődik.

Vagy az a nő, aki a bejárat mellett árulja a cserepes virágokat. Ül kis székén, és várja hátha valaki vesz egyet a rábízott értékekből. Ez komoly feladat, ezt nem lehet félvállról venni. Vigyázni kell a növényekre, hiszen ezekből 3 euró egy darab, és van mellette hat-hét  cserép. Az ugye már tizennyolc-huszonegy euró, amit nem lehet őrizetlenül hagyni. Fel is készült arra az esetre, ha szükség mégis elszólítaná a közeli mosdóba. Van nála egy csengettyű amivel jelez, hogy jöjjön valaki aki helyettesíti arra a néhány percre.

   Az egyik délelőtt úgy érezte most már ki kell mennie. Megrázta kis csengettyűjét és várt. Nem jött senki, megint csengetett és tovább várt, de akkor sem jött senki. Lassan eltelt egy óra, a többszöri segélykérő csengetésre nem jött senki. A test szüksége és a rábízott virágokért érzett felelősség küzdött benne. Aztán a szék alatt megjelenő, egyre növekvő tócsa jelezte, a felelősségérzet győzött.
   Sajnos hajlamosak vagyunk ezeket az embereket lekezelni, és semmibe venni. Pedig belső értékeik sokszor meghaladják a felettük ítélkező egészséges emberekét.