Az otthon az, amit azzá teszünk

Az 59 éves brit Michael Buck tanárként kereste a kenyerét. Hiába takarékoskodott, fizetéséből nem sikerült annyit félretennie, hogy megvehesse azt a szerény otthont, amiben jól érezheti magát. A férfi egy szép napon megunta a bankból bankba kopogtatást, az életrevaló eladósodás gondolatát, s azt a tudatot, hogy ha nem bírná törleszteni a részleteket, a pénzintézet vinné az egész házat. Elhatározta, hogy megpróbál más utakat járni, és bebizonyítja azt, hogy az álomotthon nem pénz kérdése. Az elképzelés megvalósítása 150 fontjába került.

Az egykori tanár fontosnak tartotta, hogy házát olyan eszközökből építse fel, amikre másnak már nincs szüksége, s a pénzt igyekezett teljesen kivonni a projektből. Csak a legszükségesebb anyagokért fizetett, amiket nem sikerült szűkebb környezetéből beszereznie. A ház ablakainak jó része egy roncs teherautóból származik, a padlóburkolatot pedig egy szomszédjától kapta, aki éppen kidobni készült azt.

Az épület, bár csak 28 négyzetméteres, mégis igazi kis menedék lett. Tökéletes fricska egy elanyagiasodó, pénzközpontú világgal szemben, eszményi példa arra, hogy egy házat a bent lakó emberek teszik otthonná és nem a pénzen megvásárolható pompa.

Forrás:   mindenegyben