Klímaváltozás

Földünk klímájával kapcsolatban csak egy biztos: állandóan változik.
Az idei hűvös, tavasz az embereket váratlanul érte. Nem tudják mire véljék az átlagosan 5-6 fokkal hidegebb napokat, az ilyenkor megszokottnál. Úgy tűnik, Európa északi felében egy két hónappal meghosszabbodott a tél, míg a mediterrán vidékeken a februári, márciusi hőmérséklet is alatta maradt az utóbbi évek átlagának.

A klímakutatók egyre régebbi idők időjárás változásait tudják detektálni. A gyarapodó ismeretek fényében, abban sem tudnak egyetérteni, hogy most éppen meleg van vagy hideg.  A földtörténet során számtalan éghajlat változás történt. Volt időszak, mikor a Temzében vízilovak dagonyáztak és volt, amikor a hó és jégtakaró Európa déli részéig is elért.

Ezeket a változásokat nem lehet az emberi tevékenység rovására írni.  A kutatók azon is vitatkoznak, hogy az utóbbi évszázadban mért átlaghőmérséklet emelkedés a föld klímájának természetes változása, vagy az emberi tevékenység mellékhatásának következménye.  Abban viszont mindkét oldal egyet ért, az emberi tevékenység hozzájárul a klímaváltozáshoz.

Csupán az utóbbi 5-10 000 év időjárás történetében is felfedezhetünk egész civilizációk sorsát befolyásoló változásokat. A jégkorszak után bekövetkező gyors felmelegedés a tengerek vízszintjét 100-120 méterrel megemelte. A mai sivatagok - például a Szahara - jó része ekkor termékeny, vízfolyásokkal sűrűn hálózott, ideális emberi lakhely volt. Líbiában, a Szaharába nyúló Akkakusz hegység barlangjaiban talált, zsiráfokat, struccokat, elefántokat és tevéket ábrázoló sziklarajzok azt bizonyítják, hogy néhány évezrede még lakható volt a forró síkság.

Ám az idillnek durván 5000 éve vége szakadt, s kezdődött egy többnyire hűvösebb, a kontinensek belsejében szárazabb periódus. Egyes kutatók szerint a sumér birodalom felbomlását a beköszöntő száraz, elsivatagosodó termőföldek nagymértékben elősegítették.

Érdekes módon a római birodalom fénykorát is egy viszonylag enyhe, kellemes éghajlati időszakban, az i.e. 100- i.sz. 400 -ig élte. Utána egy megint hidegebb időszak következett, majd 700 -tól egy újabb felmelegedés kezdődött.  Ez egészen az 1500-as évek közepéig tartott, amikor egy újabb lehűlés didergette Európát.  Az enyhülés a XVIII. sz. végén újra megindult és a mai napig is tart.

Azon klímakutatók szerint meleg van, akik az eljegesedett Európához viszonyítják a mai klímát. Akik viszont úgy vélik, hogy földtörténet során a szubtrópusi időjárás volt túlsúlyban, azok szerint a klíma most tér vissza "normális" állapotához. 
Az írott történelemben előforduló, földtörténeti korból tekintve egy szempillantás, 100-200 év alatt bekövetkezett változások, természetes jelenségek.
Az efféle klímaugrások lehetőségét a jövőben - akár a közeli jövőben - sem zárhatjuk ki, mint ahogy azt sem, hogy a most megállíthatatlannak vélt felmelegedést hirtelen egy hűlési periódus váltsa fel.