Balatoni gondolatok az idei Kékszalag vitorlásverseny kapcsán

Múlt század 70-es éveiben az átlagemberek nyaralását Magyarországon a Balaton jelentette. Ebben az időben a külföldi nyaralások lehetősége eléggé korlátozott volt, tehát a "dolgozó nép" nyaranta a magyar tenger mellett pihent. A mai 40-50 évesek közt talán nincs is olyan, akinek ne fűződne valamilyen kellemes élménye a tóhoz. A strandokon, vagy valamelyik mólón ülve csak belemerültünk a tájba és vágyakozva néztük azokat, akik az egyre szaporodó vitorlások valamelyikéről nézhették ugyanezt.
Pedig a vitorlázás Magyarországon hosszú ideig úri sportnak számított, az ötvenes években csak politikai okokból tűrték meg.  A nyugat felé be lehetett mutatni, a népi demokrácia igazi demokrácia, ahol még az ilyen úri kedvtelés is engedélyezett. Aztán teltek múltak az évek és a 60-as évek végén a 70-es évek elején a népi demokrácia funkcionáriusai is felfedezték ennek a sportnak a szépségét. Szaporodtak a vállalati vitorlás sportegyesületek, amelyekben elsősorban a vállalat vezetői élhették ki vitorlázás iránti szenvedélyüket. Az ilyen egyesületekhez tagság kellett, (tagok nélkül nincs egyesület), ezért olyanok is tagok lehettek, akik nem ültek annyira közel a tűzhöz, a felső vezetéshez, csak szerették a vízet a hajókat.
Ebben a tíz-húsz évben ezeken a helyeken a vitorlázó sport új generációja nőtt fel, amely számos elismerést szerzett a Magyarországnak.
A Kékszalag elnevezésű vitorlásversenyt első ízben 1934-ben rendezték. Balatonfüredről indulva a hajóknak el kellett menni Keneséig, aztán Siófok előtti bólya érintésével, egészen Keszthelyig, majd vissza Balatonfüredre. Ez az út 155 km, amit a szélviszonyoktól függően 1-2 napon belül lehet teljesíteni. Az irányt az idők folyamán többször változtatták,  hol Keszthely felé, hol Kenese felé idítják a hajókat.


Az idei versenyen 522 hajó több, mint 1600 versenyző résztvételével indult. A módosított versenyszabályok szerint itt már az új tervezésű két törzsű hajók is rajthoz állhatnak, amik sokkal gyorsabbak a hagyományos építésű egytörzsű hajóknál. Ez utóbbi típus rekordját a Nemere II. nevű 75 lábas klasszikus formájú hajó 57 évig tartotta. 1955-ben ezt a távot 10 óra 40 perc alatt teljesítette, ami közel 15 km/h sebességnek felel meg, ami vizen ma is irigylésre méltó teljesítmény. Ezt a rekordot 57 évig nem sikerült megdönteni.