A kutya helye a hóban .

A kutya helye a hóban

A Nagybányai úton, , a 11 es busz végállomásához közel laktam. A társasház kertjébe a vaddisznók
bejártak, erdő fogta 2 oldalt közre. Az évnek itt 4 évszaka volt, a városban ezek az évszakok
egybefolytak.
Egy téli napon a 10 éves Wartburg kocsimmal sikerült kikerülnöm a Nagybányai útra .Oda ilyenkor
a házban lakó férfiak fizikai ereje sgítségével kerülhettem, a kerti kocsibeálló és az utca szintje között
nem kis kapaszkodó volt, odáig felkerülni napi tornaórának számított.
Igazi, nagyhavas tél volt, hideg ugyan nem, a nap is fenn volt a kék égen.
A Nagybányai, mint ilyenkor minden esetben, a hó takarítása híján úgy volt járható, ha az ember
lefele a Pasarét felé veszi az irányt és a már más kocsik által „kitaposott” sávon halad, különben a
magas havon a kocsi fennakadt.
Ezen a napon sikerült akadálytalanul elindulnom, menni, óvatosan, hogy ne csússzon a kocsi meg,
de azért haladjon. Kis távolság után arra lettem figyelmes, hogy egy német- juhászkutya épp a sávra
telepedett, ott feküdt és még hátat is fordított nekem, elállva a továbbhaladás útját. Fénykürtel
jelezni nem volt értelme, a dudára a füle botját sem mozdította, rá se hederített.
Kénytelen voltam lassítani, majd megállni, hogy elzavarjam az útból.
Mikor kiszálltam arra figyeltem fel, hogy egy idős nénike áll a közeli kapualjban fázósan és nézeget
maga elé. Őt addig nem láttam, a kapu takarta, az útról nem lehetett észrevenni.
Nyilvánvaló, a magas hó miatt a néni nem tud a járdára lépni. A Vöröstorony utca elejéről nem volt a
hó miatt elérhető a Kapy utcai búsz megálló, buszok se közlekedtek.
Mire tetszik várni, kérdeztem?
Nem tudok vásárolni menni, holott szükséges lenne, férjem beteg, válaszolta.
Üljön be, leviszem.
A kutya időközben eloldalgott, akadálytalanul leértünk Pasarétre.

Nem lehet racionális gondolkodással mindent megmagyarázni, észre lehet venni és elfogadni.

G.I.