Jelenlegi hely
.
Víztározó Andaluziában amelyik kifogott építőin
A múlt század első évtizedeiben Spanyolországban csak a fenmaradt építészeti emlékek emlékeztettek a dicső múltra. Az ország az 1800-as évek végére leküzdötte magát Európa legszegényebb országai közé. A fejlődés a századforduló után lssacskán, de elkezdődőtt- Innen kellett újból talpra állítani.
A felődés egyik gátja az infrastruktúra hiánya volt. Sevillában ekkoriban kezdett nagy fejlesztésekbe a Compañía Sevillana de Electricidad vállalat, amelyik 1917-ben Benaojan falu közelében vélte megtalálni az ideális helyet egy víztározó és egy kis vizierőmű építésére.
A szikla előtti síkságot kívánták vízzel feltölteni.
Az építkezés 1924-ben kezdődött és mindössze 9 hónap alatt értek a végére. Építése idején a gát a maga 74 méteres magasságával a legmagasabb volt egész Andalúziában. A terveket Európa legkiválóbb mérnökei készítették, és az építkezében a legkorszerűbb technikát és anyagokat alkalmazták
A tározó feltöltése közben is folyamatos volt az építkezés
A víztározót folyamatosan töltötték. Valódi tő alakult ki a a szurdok előtt. Ennek nem sokáig örülhettek az építők, bekövetkezett az amit egy helybéli lakos mondott az előkészületeknél. "A tároló vizét a föld egy nap alatt megissza" Persze nem vették komolyan. Arra gondoltak, csak egy helyi akadékoskodó, aki nem akarja az építkezéssel járó felfordulást és a táj átváltoztatását. Az építkezést megelőző talajvizsgálatok nem jeleztek veszélyeket.
Megtelt
Igen ám de nem számoltak azzal, milyen következményekkel járhat, ha jön egy füldrengés. Néhány éven belül enyhe rengésből több is jött. A gát bírta a mozgást, de a talaj a felette lévő víz súlyától és a rengés hatásától megmozdult. A karsztos kőzetben a víz megtalálta az útját lefelé és a tó elkezdett apadni, amig teljesen el nem tünt.
Csoda, ha projekt megálmodói elkeseredtek?
Kiderült, hogy a földmozgás miatt a közeli barlang rendszer került összeköttetésbe a tó vizével. Összeült a pjojekt vezetősége és keresték a megoldást a víz megtartására.
" Be kell betonozni a barlangba vezető vízfolyásokat" - adták ki az új utasítást.
Ez azonban nem volt egyszerű. A barlang tele volt apró nyílásokkal, amelyek mind vezették a vizet. Lépésrő llépésre haladtak. a lyukak bebetonozásával. Ahgy készen lettek egy szakasszal, a víz új utat talált magának egy másik helyen és kezdhették az egészet előről. Ez a sziszifuszi munka kissebb nagyobb megszakításokkal ment 1947-ig. Akkor belátták, hogy a természet túljárt a tervezők eszén akik nem számoltak a karsztos talaj és a földrengés találkozásának következményével.
Feladták a reményt, hogy itt valaha egybefüggő vízfeluletet lehet létrehozni. A gát viszont megmaradt a turisták örömére.
Itt kellene lennie a tónak.
Napjainkban ez a látvány fogadja a látogatókat. Viz sem előtte, sem utána, viszont a gát tetejéről jól meg lehet szemlélni, mi a következménye, ha tervezésnél nem vesznek figyelembe minden eshetősőget.
Egy előzetesen figyelmen kívül hagyott esemény bekövetkezte fogott ki az építőkön.
A felődés egyik gátja az infrastruktúra hiánya volt. Sevillában ekkoriban kezdett nagy fejlesztésekbe a Compañía Sevillana de Electricidad vállalat, amelyik 1917-ben Benaojan falu közelében vélte megtalálni az ideális helyet egy víztározó és egy kis vizierőmű építésére.
A szikla előtti síkságot kívánták vízzel feltölteni.
Az építkezés 1924-ben kezdődött és mindössze 9 hónap alatt értek a végére. Építése idején a gát a maga 74 méteres magasságával a legmagasabb volt egész Andalúziában. A terveket Európa legkiválóbb mérnökei készítették, és az építkezében a legkorszerűbb technikát és anyagokat alkalmazták
A tározó feltöltése közben is folyamatos volt az építkezés
A víztározót folyamatosan töltötték. Valódi tő alakult ki a a szurdok előtt. Ennek nem sokáig örülhettek az építők, bekövetkezett az amit egy helybéli lakos mondott az előkészületeknél. "A tároló vizét a föld egy nap alatt megissza" Persze nem vették komolyan. Arra gondoltak, csak egy helyi akadékoskodó, aki nem akarja az építkezéssel járó felfordulást és a táj átváltoztatását. Az építkezést megelőző talajvizsgálatok nem jeleztek veszélyeket.
Megtelt
Igen ám de nem számoltak azzal, milyen következményekkel járhat, ha jön egy füldrengés. Néhány éven belül enyhe rengésből több is jött. A gát bírta a mozgást, de a talaj a felette lévő víz súlyától és a rengés hatásától megmozdult. A karsztos kőzetben a víz megtalálta az útját lefelé és a tó elkezdett apadni, amig teljesen el nem tünt.
Csoda, ha projekt megálmodói elkeseredtek?
Kiderült, hogy a földmozgás miatt a közeli barlang rendszer került összeköttetésbe a tó vizével. Összeült a pjojekt vezetősége és keresték a megoldást a víz megtartására.
" Be kell betonozni a barlangba vezető vízfolyásokat" - adták ki az új utasítást.
Ez azonban nem volt egyszerű. A barlang tele volt apró nyílásokkal, amelyek mind vezették a vizet. Lépésrő llépésre haladtak. a lyukak bebetonozásával. Ahgy készen lettek egy szakasszal, a víz új utat talált magának egy másik helyen és kezdhették az egészet előről. Ez a sziszifuszi munka kissebb nagyobb megszakításokkal ment 1947-ig. Akkor belátták, hogy a természet túljárt a tervezők eszén akik nem számoltak a karsztos talaj és a földrengés találkozásának következményével.
Feladták a reményt, hogy itt valaha egybefüggő vízfeluletet lehet létrehozni. A gát viszont megmaradt a turisták örömére.
Itt kellene lennie a tónak.
Napjainkban ez a látvány fogadja a látogatókat. Viz sem előtte, sem utána, viszont a gát tetejéről jól meg lehet szemlélni, mi a következménye, ha tervezésnél nem vesznek figyelembe minden eshetősőget.
Costa del Sol nem csak a tengerpartja miatt érdekes A tengertől néhány kilométerre húzódó hegyek mesélik el a Föld történetét Évmilliárdok alatt alatt alakult ki a mai táj, ami emberi mértékkel nézve felfoghatatlanúl hosszú idő, de ezeket a változásokat létrehozó erők ma is dolgoznak. Ennek jele az Alborán tenger alatt (Földközi-tenger nyugati Medencéje) éviente tapasztalhattó kissebb-nagyobb földrengés
Egy előzetesen figyelmen kívül hagyott esemény bekövetkezte fogott ki az építőkön.
Vár a Costa del Sol