MONACÓ
Monacót 1215-ben a genovaiak alapították. A kellemes klíma a kikötésre alkalmas öblök, a jól védhetõ erõditmény, már alapítása után nem sokkal feltünt Francois Grimaldinak. Úgy érezte ez a hely neki is megfelelne állandó lakhelyként.Végül 1292-ben katonáit szerzetesnek álcázta és elfoglalta velük az akkor még kicsiny erõdítményt.
A Grimaldi család azóta birtokolja Monacót. Igaz, történelme folytán voltak kissebb nagyobb megpróbáltatások . 1789-tõl 1814-ig francia fennhatóság alá került, 1815-tõl Szardina protektorátusa lett, de 1861-ben a francia - monacói szerzõdésben elismerték függetlenségét. Ezért viszont nagy árat fizetett. Elvesztette területének 95%-át, az eddig hozzá tartozó Nizzát és a Nizzáig tartó tengerparti területeket. Így lett a Vatikán után a világ második legkissebb állama.
Várakozásokkal telve érkeztünk Monacóba. A hatalmas földalatti parkolóból kilépve, ez a látvány fogadott.
Évszázados várfalak mellett jutottunk fel az óvárosba.
A tengerészeti múzeum elõtt ez az óriás csecsemõ jelképezi az emberiség mai fejlettségi szintjét.
(Csecsemõ korban vagyunk az univerzum több milliárd éves civilizációihoz képest.)
Errõl a helyrõl indul a városnézõ kisbusz. Úgy gondoltuk, legjobb ha felszállunk rá. Ennek útvonla bizonyárra magába foglalja a legérdekesebb látnivalókat.
Így aztán elindultunk várost nézni. Megkerültük a jachtokkal teli öblöt,
kocsikáztunk a belvárosban,
Megálltunk a híres-hírhedt kaszinó elõtt
vethettünk egy-két pillantást a modern városrészre
egy pillantás:
Két pillantás:
Majd a keskeny utcán eljutottunk az óváros szívébe, a Grimaldi palota elõtti térre.
ahol néhány perc erejéig lehetett fényképezni, aztán máris indulás vissza a kiindulási pontra, a tengerészeti múzeum elé.
Itt újból megcsodáltuk a hatalmas méretû csecsemõt,
Úgy döntöttünk, ezt a rohamtempót átváltjuk kényelmes gyalog sétává, és újból megnézzük az elõbb csak futtában látott óvárost.
Belestünk a szûk utcákba
a várfalról lenéztünk az öbölre
és az öbõl belsõ oldalán megláttuk, a rakparton kialakított mûugrató pályát. Az egész területet felszórták homokkal.
A pálya két végén elegáns lelátók, ahol az illusztris vendégek fehér asztal mellõl nézhetik a lovas bemutatót.
Balra nézve, a házsor végén, hívogatott minket az elõbb csak futtában látott Grimaldi palota.
Úgy tûnik más is szeretné látni. Turisták özöne tart a palota elõtti tér felé.
Búcsu pillantás az öbölre.
De most már tényleg nézzük a palotát
A bejáratnál fehér ruhás díszõr jelzi: Ide egyszerû földi halandó nem teheti be a lábát!
Ide is betört a technika. A palotával szemben elektromos autók töltõdnek.
A tér másik oldalán díszes házak sorakoznak
Hangulatos boltív alatt lehet visszamenni az óvárosba.
Az óváros másik oldalán, a sziklafal tövében másik jacht kikötõ
aminek öble benyúlik a modern házak elé.
Még a hatalmas luxus jachtok is elférnek.
Ez a kis park, közvetlenûl a fõtér mellett van. Innen jól látszódott a kikötõ.
A park közepén árvállkodó szoboron meglátszi a turisták áradata. Mindent összefogdosnak. A szoboron látható sötétebb felületek, a sok fogdosástól egészen kifényesedtek.
Visszasétáltunk a palota elõtti térre, ahol a hangulatos háttér elõtt japán turisták fényképezkedtek
Az árkádok alatt folytattuk sétánkat
az igazság palotája felé.
Mellette áll az a híres templom, ahol a hercegi család tartja ünnepségeit.
Belülrõl
Végezetül két kép az öbölben kikötött jachtokról
és egy kis betekintés a rajtuk folyó életrõl
(bal oldali hajó fedlzete kinagyítva)
Aztán Monacótól is elbúcsuzuk.
(Ez a kép a netrõl származik)
Monacói kirándulásunk alkalmat adott megtekinteni a jólét világát.
Érdekes volt.
