Vietnam turista szemmel. (2.rész)

    Ennyi templom /Wat/ és stupa kis helyen hogyan férhet el azt korábban el sem tudtam volna képzelni, de itt megláthattam valóságban.Korábban, négy-ötszáz évről,majd a 19.-20. századról beszélünk, ez a város volt a főváros, a királyi székhely , természetesen az érdekes és szép franciás klasszicista stilusban épült Királyi Palotával, ami úgy ahogy a Király otthagyta / 1975.vagy elmenekülni kényszerült/teljes egészében berendezve, szekrényestől ágyastól, szerény muzeumi belépődíj ellenében megtekinthető. Pompáról versaille-i értelemben ne essék szó, de azért a tisztességes igyekezet megvolt, ami az aranyat illeti. 
 

    Ezen kötelező látványosságon kivül , aztán a templomok mindegyike különleges és nagyon szép, rendkivül gazdagon diszitett, de ezzel is úgy vagyok , mint a Buddhákkal , tizenkettő pont egy tucat! Ám itt ebben a kicsiny Békéscsaba méretű városkában életemben először láttam igazi, csodálatos, antik művészi faragású szobrokat. Az utazásunk egyik fájó pontja maradt , hogy nem mentem vissza a Wat Xieng Thong nevű kultikus szentély együtteshez, mert sajnos nemcsak 34 fok meleg volt , de ráadásul még beteg is voltam. Ebben a templomban több száz 14.-15. századból származó húsz és kétszázötven centi közti méretű, lenyügöző szépségű, szakrális kisugárzású , természetesen Buddha szobor látható. Mindehhez egy sárkányokkal díszitett tiszta arany és festett, varázslatos , faragott nagyméretű hajó?...hintó? valami társul. Sehol egy giccs , vagy nevetséges vásári portéka!

    Pedig itt is van ám vásár/ market/,minden este hattól, nem is akármekkora. A főutca mindkét oldalán több kilométeren keresztül lengeti a szél a Made in kinai , indiai, bangladesi, Kelvin Klein, Dolce Gabana , Louise Vouton stb cuccokat, a  földön pedig , lépni alig lehet , emléktárgyak, Buddhák, kulcstartók, képek felmérhetetlen és szerintem eladhatatlan mennyiségben, és hogy miben reménykednek ezek az árúsoknak álcázott koldusok , azt szerettem volna megfejteni. 

     Ám a vásári forgatagból nem hiányozhat a halakat, húsokat, gyümölcsöket, zöldségeket kínáló 40-50 étkezde szerű , jó esetben, ha van hely, a zsufolt  padokra ülhető, amúgy utcai talponálló , ahol a magad által kiválasztott ételeket, finomságokat frissen  parázson megsütik. Az éhes turisták és a helybéliek összepréselődve, lökdösödve remek ínycsiklandozó illatok és ízek harmoniájától bodultan kovályog és keresi a legjobbak közt a még jobbat. Valahogy a szervezéssel itt sincs minden rendben , pont fordítva kellene , hogy legyen, a széles főutcán a food street-nek, a kisebb keskenyebb utcában pedig az áruskoldusok csapatának lehetne helyet biztosítani.

   Amennyire ismeretlen volt Luang a város neve annyira híres viszont a város mellett 25-30 méter mélyen méltosággal hömpölygő Mekong. Ezuttal éppen száraz évszak lévén "alig" volt benne víz , de így is a pesti Dunánknál kétszer szélesebbnek látszott és tényleg élményszerű volt feltutajozni rajta vagy 20 km-t, hogy valami kultikus barlang sztupát megturistáskodjunk. Ám mikor odaértünk és bemondták, hogy lépcső van bőven a barlangig , Kati ab ovo feladta, én már jó magasra  felérve és eltikkadva, jó érzékkel  megkérdeztem egy fiatal szembejövő lánykát , mennyi van még vissza a "csoda barlangig"?... kuncogva bíztatott már a felénél is lehetek a lépcsőzésnek, de Úram ,ha jól meggondolja magát , akkor most itt szépen visszafordul , mert néhány megint Buddhán , amik persze vadi újak fényarannyal bemázolva, semmi nincs , ami érne egy krajcárt is. 

   A város illetve a tőle 30 Km-re lévő nagyon különleges természeti és természetében érintetlen növényzettel teljesen megmaradt és megvédett kötelező látványosság a Kuang Si Falls vízesés. Mivel egy több kilométer hosszúságban a dzsungelen át ömlő víz alakitotta ki "kedvére" az útját , hol kisebb-nagyobb  vízesésen keresztül tör útat , hol a sík területet kimélyítve gyönyörű zöld színű tavacskákat képez, a hőségtől gyötört fürdözni vágyó turisták  legnagyobb örömére.
 

    Mindenkit bíztatok, különleges élmény, menjen Luang Prabangba! ... csak a szállással óvatosan , mert ritkán , de ezuttal rosszul választottam és úgyan "de luxe" szobánk volt, de az udvar másik oldalán emeletes ágyak és Hostel a hátizsákos ifjúságnak , akik nem teljesen a mi jószomszédaink!

    Folyt. köv.

 

Gesler György