Vietnam turista szemmel

Mikor egy kimondottan kellemes 6+5 órai repülés után megérkeztünk Bangkokba, taxival végighajtottunk a városon és csak így-úgy futtában mini városnézést csináltunk, hatalmas meglepetéssel állapítottam meg azt a gigantikus változást, ami, az utolsó 25 évvel korábbi látogatásom óta történt. Giga és mega, beton és üveg,szép és érdektelenebb felhőkarcolók sokasága, mint  bárhol a világon Hustontól Sanghajig, épült ez alatt a két évtized alatt a poros , nyugis , de kissé keleties városkában. 
 

Mi is egy 38 emeletes remek apparthotelben laktunk , ami nem tartozott ugyan a különlegesen érdekes épületek sorába, de viszont az elképzelhető legjobb helyen volt , a város szívében. Pár percre a csoda Skytrain nevű két emelet magas beton lábakra fektetett síneken robogó vonat? hév? villamos? egyik megállójától , ahonnan könnyedén eljuthattunk , ha bárhová nem is , de a két megállóra lévő, a folyón közlekedő és általunk nagyon kedvelt " public transport ship"-hez. MIvel a világ második leglátogatottabb városa Bangkok a maga évi 18 millió turistájával / 20-szal Hongkong vezet!/ nem csoda , hogy ezek a hajók percenként jönnek-mennek , mivel nem csak nekünk  volt kedvenc járművünkön a 30 fokos hőségben a folyó és a szél szelid hűsítésében ringatozni, de mások is felfedezték és kihasználták a bármelyik állomáson való ki és beszállás nagyszerű lehetőségét is.
 

Kényelmes hajókázással jutottunk el szinte az összes érdemleges látnivalóig, ami legyünk öszinték, szerény és vékonyka. Buddha viszont, álló, arany, fekvő,smaragd stb bőven akad , de én kiakadok általában a harmadiknál , mert sajnos ezek mind újkeleti- keletű, kicsit nagyon is turistapapedlik, érthető is , mert a megnövekvő turistainvázióra való tekintettel kellett valami, amit lehet mutogatni. Ilyen a leghíresebb látnivaló az u.n. Királyi Palota, ami tényleg egységes és lenyügöző , mint látványában, mint a felhalmozott kincseiben, festményeiben. Sajnos , vagy talán nem is, a kinai Új Év idejében voltunk ott, se menni se megállni nem nagyon lehetett, tudniillik annyian voltak a kínai turisták, mint az "oroszok".  Nem tudom mennyire kultikus helyek egyáltalán a templomok, de ezt az idétlen cipőazajtóban hagyást elhagyhatnák végre, mert a szuper smaragd Buddha templom elött 100-120 pár lábbeli közt nehéz kiigazodni és megtalálni a sajátját , mikor kisodrodik végre az ember a mögötte lökdösödő, nyomuló tömeggel. 
 

Azt az ismert és ezerszer elhangzott közhelyet , hogy az ily gyorsan és nagymértékben fejlödő városokban együtt él a múlt szegényes élettere és a 21. század lenyügöző technikai csodái, épületei, életérzése, több alkalommal is megfigyelhettük és megtapasztalhattuk. A szomszéd épületegyüttes egy hatalmas tiszta üveg úgynevezett Office Tower volt , ahonnan dél körül sürű tömegben sietett ki az éhes irodai, leginkább lányka dolgozó....és hová? nem ám valami üzemi hodály étkezdébe, hanem a szomszéd üres telken megtelepedett 20-25 street food kajáldába, ahol aztán, a legújabb divat szerint kipuccolva, kisminkelve leültek a rozoga padokra a kopott, szerénynek is nehezen nevezhető asztalokhoz és a híres thai ételek sokaságából választhattak. Mondanom sem kell, mi is ott ettünk!
 

Mikor egyik este hat óra körül értünk haza , kiszállván a csoda Skytrain-ből , megláttam egy 30-40 méteres sort és tömeget, nem hittem a szememnek, pedig valóban éppen vége volt a munkának és haza vagy csak el igyekezett az a sok ember. Békés , mondhatnám buddhista beletörödéssel álldogáltak, ráadásul egyesével és várták a reménytelennek tűnő vonatozást. 

Az egy hetes szép napok második felét, kicsit elcsúfitotta egy váratlan  és kellemetlen virusos, köhögéses betegségem, de mivel könnyen találtam egy patikát , ami szintén megmutatta azt a kettősséget amit fent már jeleztem , úgyanis a bodegák és viskok között egy lepukkadt ,poros üzletszerű helyen megvettem a nekem szükséges antibiotikumot, de  volt ott a létező legmodernebb Bayern vagy Sandoz gyógyszer is. 

Köszönhetően a remek appartmanunknak is, jól éreztük magunkat Bangkokban és a város nagyon tetszett, persze , mint turista ,de hogy valójában mennyire élhető az a mérhetetlen autómennyiség és forgalom miatt nagy kérdés maradt. 

 
 Folyt köv:  Luang Parang

 

 

      Gesler György