Válságos idők

Válságos idõk.

Fáradtan fekszem, fáradtan kelek.
Fáradtan élem az életemet.
Valami hiányzik. Hol a tûz belõlem?
Csak a parázs maradt, melege erõtlen.

Hagytam kialudni. Keresem az okát.
Elfogy életkedvem. Nem mehet így tovább!!!
Merengek a múlton. Keresek-kutatok.
Régi, régi dolgok, vajon köztük van az ok?

Á… végre megvan! Most fülön csíptem!
Aztán rájövök, az nem lehet! Mégsem
az az ok. Az emlék elillan, én meg itt 
maradtam tûz nélkül, fáradtan, kihűlten.

De hát még van parázs, van még lehetõség!
Tüzem szításához van bennem merészség?
Új tûz  =  Új erõ…… Erre van szükségem!
Mit tegyek parázsra, hogy tüzem újból égjen?

Önzõ, büszke énem? Hamis valóságom?
Illuzióimat?..... bár kissé sajnálom              
Eldobni a régit, jól ismertem mind.
Az újtól eddig féltem, ezért tartok itt.

Egyre csak dobálom parazsamra õket,
Dogmákat, hiteket, amit belém vertek
Az elfutó évek. Mit igaznak véltem
Rájöttem, hamis. Valótlan értékek.

Lángra kapnak sorban a hamis hitek,
Helyükön az érzés, mit szívembõl nyerek,
Melegíteni kezd. Kellemes bizsergés,
Mint kemény tél után tavaszi napsütés.

Öreg tûz elhamvadt, másik gyúl helyette
Ebbõl sugározhat szeretet melege.
Múlik fáradságom. Megújul a világ,
Szeretet ad erõt, új energiát.

2011. december 2.

P.R.