Furcsa véletlenek

Lássuk, milyen véletleneket és egybeeséseket produkál az élet. Matematikusok a megmondhatói, hogy az alábbi esetek bekövetkezésének valószínűsége ugyan nem nulla, de vajon nagyobb-e, mint egy lottó ötösé? Néhány történet következik, legalább kétszer ennyi kérdő- és felkiáltójellel.

1. Villám

1918 februárjában a világháborús nyugati hadszíntéren egy brit főtisztet, bizonyos Summerford őrnagyot villámcsapás ér, minek következtében deréktól lefelé részleges bénulást szenved. Leszerel, majd úgy dönt, hogy hátrahagyja a zűrös Európát, s a nyugis Kanadában fogja leélni hátralevő évtizedeit. Vancouverbe költözik, ahol a hadsereg nyugdíjasaként nem igazán folytat stresszes tevékenységet.

Lassan felépül annyira, hogy kedvenc időtöltésének, a horgászásnak szenteli szinte minden idejét, egészen pontosan 1924-ig, amikor is egy vihar elől egy fa alá húzódik, pechjére: a villámcsapás megbénítja a jobb oldalát. További két év gyógytorna és minden, ami ezzel jár, de Summerford őrnagyot kemény fából faragták, 1926-ra már egyedül tud sétálgatni a városi parkban. Addig sétál fel s alá, mígnem 1930-ban egy újabb villámcsapás éri, minek következtében teljesen megbénul, s végül 1932-ben meghal.

Durva, mi? Na kapaszkodjatok meg, mert nincs vége: 1936-ban hatalmas vihar pusztít a vancouveri temetőben, s az egyik sírhelyet villámcsapás éri. Nem, nem mondom meg, kinek a végső nyughelye volt.
 

2- A Kellner-sztori

A Reader’s Digest német kiadása, a Das Beste magazin 1979-ben olvasói körében pályázatot írt ki a legizgalmasabb személyes élmények témakörében. A több ezer beküldött pályamunka közül egy müncheni amatőr pilóta, bizonyos Walter Kellner története lett a befutó, aki egy roppant izgalmas visszaemlékezést írt arról, hogy egy évvel korábban, 1978. december 18-án éppen Szardíniából repült Szicília felé, amikor motorhiba miatt kénytelen volt kényszerleszállás végrehajtani a vízen. A Cessna 421-A típusú, D-INUR lajstromjelű kisgépe elmerült ugyan, de ő egy gumicsónakban egy teljes napot hánykolódott a Tirrén-tengeren, mire végül a palermói mentőcsapatok rábukkantak és kimentették.

A szerkesztőség leellenőrizte a történetet az olasz hatóságoknál, akik mindenben megerősítették a Kellner által elmondottakat: minden stimmelt, a helyszín, az időpont, az összes apró részlet. A Das Beste eredményt hirdetett a lapban, megjelentették Kellner történetét, mindenki hepi volt, ahogy illik.

Pár nap múlva jelentkezett egy felháborodott olvasó, bizonyos Walter Kellner az alsó-ausztriai Kritzendorfból, aki óvást jelentett be a verseny végeredménye és a nyertes ellen. Állítása szerint a történet az övé, amit egy imposztor apró változtatásokkal tett közzé, hiszen a szóbanforgó Cessna négy évig az övé volt, ő repült Szardínia felett két éve, amikor is a gép valóban meghibásodott és kényszerleszállást kellett végeznie. Igaz, nem a tengeren, hanem már a szardíniai szárazföldön, Cagliari mellett, ahol órákat várt, amíg a mentőcsapatok megérkeztek.

A magazin főszerkesztője, Wulf Schwartzwaller alapos vizsgálatot rendelt el, nyomozó riporterek eredtek a második Walter Kellner által elmondottak nyomába. A tényfeltáró nyomozás meghökkentő eredményt hozott: a második történet is igaz volt, az osztrák Kellner a baleset után eladta a gépet egy kereskedőnek, aki rendbehozta és pár hónappal később a bajor Kellnernek értékesítette. És a Cessna motorja tényleg mindkét pilótát cserbenhagyta a Tirrén-tenger felett (gyakorlatilag néhány mérföldes eltéréssel ugyanazon a helyen), a különbség mindössze annyi volt, hogy az osztrák még el tudott repülni Szardíniáig, egy évvel később a bajor már nem.
 

3. Hugh Williams, az örök túlélő

Wales északnyugati partja és a tőle pár száz méterre a tengerben elterülő Anglesey sziget között húzódik a 22 kilométer hosszú Menai-szoros, amelyen évszázadok óta élénk hajózás folyik. Feljegyezték, hogy 1664. december ötödikén a szorosban zátonyra futott egy vitorlás, melynek nyolcvanegy utasa közül egyetlen egy élte túl a katasztrófát, egy Hugh Williams nevű matróz.

Napra pontosan 121 évvel később, 1785. december ötödikén ugyanott szintén elsüllyedt egy hatvan főt szállító hajó, s csak egy ember élte túl, akit Hugh Williamsnek hívtak.

További 75 év múlva, 1860. december ötödikén egy apró gőzös járt szerencsétlenül a szorosban, körülbelül 2 mérföldre az előző két tengeri katasztrófa helyszínétől. Ezen csak huszonöten utaztak, és bizony ebben az esetben is csak egy embernek sikerült kiúsznia a partra, a többiek odavesztek. Biztosan kitaláljátok, hogy hívták a szerencsés flótást. Igen, Hugh Williamsnak.

4. Frederickek esélye

A hetvenes években történt az angliai Birmingham melletti Stourbridge külterületén. Egy Frederick Chance nevű autós pont egy éles kanyar vett be, amikor késve vette észre, hogy sávjában szembejön egy másik gépkocsi. A sebesség túl nagy volt ahhoz, hogy elkerülje az ütközést: a két kocsi karambolozott, majd megperdülve mindkettő levágódott az úttestről. Amikor Frederick (a csodával határos módon csak enyhe sérüléseket szenvedve) kimászott az összetört autóból, észrevet

hogy a másik sofőr is megúszta. Odament hozzá, kisegítette a roncsból, majd (igazi angol úriember lévén) udvariasan bemutatkozott. A másik tátott szájjal nézett rá, hitetlenkedve elmosolyodott, majd elővette jogsiját és megmutatta az abban szereplő nevet: őt is Frederick Chance-nek hívták. Az már csak hab a tortán, hogy magyarul a két ember családneve annyit tesz: esély, lehetőség. Azt pedig, hogy „véletlenül”, angolul úgy mondják: by chance.

5. Detroiti utcaseprő

Joseph Figlock 1937-ben Detroitban dolgozott, egy olyan munkakörben, amelyben a váratlan, rendkívüli események bekövetkezése az átlagnál is alacsonyabb. Joe utcaseprő volt, s munkáját lelkiismeretesen, közmegelégedésre végezte.

 

Aztán egy napon arra eszmélt, hogy egy kábé egyéves gyerek zuhan a nyakába. Mint utóbb kiderült, egy felelőtlen anya felügyelet nélkül hagyta kisfiát, aki kimászott a lakás negyedik emeleti (!) ablakába, elvesztette egyensúlyát és kiesett az utcára. Szerencséjére Joe pont alatta állt, s a csodával határos módon felfogta a gyereket; mindketten megúszták kisebb zúzódásokkal.

Ez aztán a véletlen, ugye? Hát ha még elmondom, hogy egy évvel később, ugyanabban az utcában, ugyanabból a házból megint kiesik egy gyerek, és mit ad isten, Joseph Figlock ugyanott sepreget és újfent a nyakába kapja a srácot. Ebben az esetben is mindketten szerencsésen túlélik a balesetet, noha szerintem Joe átkérte magát egy másik kerületbe.

6. Umberto olasz király

Érdekes egybeesésekre derült fény I. Umberto olasz király életének utolsóelőtti napján. Titkárával vacsorázott egy étteremben, Monzában, ahol másnap egy atlétikai versenyen kellett megjelennie. Megdöbbenéssel tapasztalta, hogy az étterem tulajdonosa pontosan úgy néz ki, mint ő. Miután elbeszélgetett vele, kiderült, hogy más azonosságok is vannak.

Az étterem tulajdonost is Umbertónak hívták, és mint a király, ő is Torinóban született, méghozzá ugyanazon a napon; egy Margherita nevű lányt vett feleségül, éspedig ugyanazon a napon, amikor a király nőül vette Margherita királynét. Ugyanaznap nyitotta meg éttermét, amikor I. Umberto királyt megkoronázták.

A királyt lenyűgözte az eset, és meghívta “dublőrét” az atlétikai versenyre. Másnap azonban I. Umberto megtudta, hogy az étterem tulajdonos reggel egy oktalan lövöldözésben életét vesztette. Miközben a király sajnálkozásának adott hangot, őt magát is agyonlőtte egy anarchista a tömegből.

Forrás: blogrepublik.eu