Valós, vagy csak újhullámos handa-banda a placebó hatás?

A modern orvostudomány a gyógyszerekre esküszik, de a sok különös megmagyarázhatatlan gyógyulás kapcsán  vizsgálja, hogy a betegségek a műszerekkel nem mérhető  hit által tudnak-e gyógyulni

Az emberi szervezet csodálatos alkotás. Az orvosok ízekre szedhetik, vizsgálhatják a szervek működését, elemezhetik a sejteket, de azt nem tudtják megállapítani, hogy ezeket a biológiai folyamatokat mi műkodteti.  Beszélnek génekről, DNS láncról, a kromoszómák meghatározó szerepéről, csak épp azt nem találják meg, ami mindezt összehangolja, és műkodteti.

Pedig ha felfedeznék, honnan ered testünk életfolyamatainak irányítása, megszünethetők lennének a sok szenvedést okozó krónikus betegségek, amit ma különböző tablettákkal igyekeznek gyógyítani. Erre irányul a placebo hatás vizsgálata.

 

A placebó egy olyan „anyag vagy eljárás, ami az érintett tudomása szerint változtatni képes bizonyos tüneteket vagy külső-belső testi észleleteket, ám valójában nem bír az e változásokhoz szükséges farmakológiai vagy specifikus hatással”

Wikipédia

Érthetőbben:  hatóanyaggal nem rendelkező tabletta, vagy eljárás, aminek igénybevételével a páciens állapota mégis javul.

Az akadémikus orvostudomány rövid úton elintézte a kizárólag lelki eredetű placebü hatást. Rossz esetben kuruzslásról, jobb esetben hiszékeny, pénzüktől megfosztott betegekről beszélt, de nem foglalkozott  a jelenség  okával.
Amikor már számtalan kisérletben  bebizonyosodott,  hogy a hatóanyagot nem tartalmazó tablettákkal is el lehet érni azt a hatást, amit erre a célra kifejlesztett gyógyszerek tudnak, be kellett látni, hogy itt valami olyan belső erő dolgozik, amit a materialista tudomány nem tud behatárolni, elemezni.

A múltban, a gyógyszergyárak térnyerése előtt általános gyógymód volt az érvágás, a sebek arzénos kezelése, sőt a legnagyobb csodaszer a mindenre jó csörgőkígyó olaj.
MInnél különlegesebb volt a kezelés, annál nagyobb hatást tulajdonítottak neki. A népesség jó egyharmadát , mai megnevezéssel élve, placebo hatással kezelték, mivel a ráolvasás, az ilyen-olyan csodaszerek nem indokolták az eredményeket. Egyes vélemények szerint a krónikus betegségek gyógyulási aránya nem volt rosszabb a mai eredményeknél. (A gyügynövények használata más kategóriába esik.)

A placebo hatás létét a mai orvostudomány is kénytelen volt elismerni. Azt viszont nem akarták elhinni, hogy sebészeti eljárást is pótolhat a placebo.

A Baylor School of Medicine (Texasi akadémia) 2002-ben a New England Jour-nal of Medicine hasábjain értékelte a súlyos térdfájdalmakkal küszködők sebészi beavatkozások eredményeit  (Dr. Bruce Moseley és munkatársai 2002). A kísérletsorozat vezetője, Dr. Bruce Moseley csöppet sem kételkedett abban, hogy csak a térdműtét használ betegeinek: „Minden jó sebész tudja, hogy a sebészetben nem létezik placebohatás.” - állította. Ennek igazolására elvégzett egy kisérletet.

Dr. Bruce Moseley.

A kísérletben ezért három csoportra osztotta a pácienseket. Az egyik csoportnál megnyirbálta a sérült porckorongot, a másiknál átmosta a térdízületet, eltávolítva onnan a gyulladást kiváltó anyagot. Mindkét eljárás megszokottnak számít az ízületi gyulladások kezelésében.

A harmadik csoportot azonban nem műtötték meg. A betegeket elaltatták ugyan, és a három szokásos metszést is megejtették a bőrön, de egyéb azonban nem történt. Arról sem nem feledkeztek meg, hogy sós víz áramoltatásával keltsenek a térd átmosásához hasonló hanghatást az elaltatott páciensek mellett.

Negyven perc elteltével Moseley összevarrta a bemetszést. Mindhárom csoport ugyanabban a műtét utáni ellátásban részesült, amelyhez gyógytorna is tartozott. Az eredmények meghökkentőek voltak.

Hogy a műtöttek jobban lettek, abban még nincsen semmi meglepő.

Dacára annak, hogy évente hatszázötvenezer beteget műtenek térdízületi gyulladással, fejenként nagyjából ötezer dollárért, az eredmények nem voltak kétségesek Moseley szemében:

„A javulásnak semmi köze nem volt sebészi képességeimhez. A jabulás oka  ezeknél a betegeknél a placebohatás volt.” állapította meg

A kísérletsorozatról a televízió is beszámolt. Képeket láthattunk a placebocsoport sétálgató és kosárlabdázó tagjairól, amit pedig a műtét előtt elképzelhetetlennek tartottak. Két évig nem is tudták meg, hogy nem végezték el rajtuk a beavatkozást.

Egyikük, Tim Perez, aki korábban bottal járt, ma együtt kosarazik az unokáival. Így nyilatkozott  a Discovery Health Channel-nek:

"Ma már tudom, hogy az elme csodákra képes"

Vizsgálatok bizonyítják, hogy a placebohatás olyan betegségek kezelésében is bevált, mint az asztma vagy a Parkinson-kór. A leginkább mégis a depresszió gyógyításában vezet. Olyannyira, hogy Walter Brown, a Brown University School of Medicine pszichiátere egyenesen placebotablettákat javasol enyhe vagy mérsékelt depresszióban szenvedő betegek bevezető kezelésére.

Az Amerikai Pszichológusok Szervezetének lapja, a Prevention and Treatment (Megelőzés és Kezelés) hasábjain 2002-ben megjelent Irving Kirschnek, a Connecticuti Egyetem professzorának egy cikke „The emperor’s new drugs” (A császár új gyógyszerei) címmel, amely azt állítja, hogy a klinikai mérések szerint az  antidepresszáns gyógyszerek hatásának 80 százaléka tulajdonítható placebohatásnak, ráadásull hat vezető antidepresszáns az esetek több mint felében nem múlta felül a placebóként alkalmazott cukortabletta hatását.

Mára eljutottunk odáig, hogy az orvostudomány elismeri a szervezet öngyógyító képességét, de az öngyógyítás beindulásához  szükséges belső meggyőződést, a megfoghatatlan hitet, csak a paciensek "becsapásával" tudja előidézni.