Tarifa Spanyolország és a szárazföldi Európa legdélibb csücske.  Ez a pont van legközelebb Afrikához, nem véletlen, hogy Tarif ibn-Malik berber hadvezér 500 fős csapatával 711-ben áthajózva a szoroson innen kezdte meg a Hispánia meghódítását.

Az ókorban innen számították a világ végét, hiszen az Atlanti-óceán végtelennek tűnő messzeségének a hajósok nem mertek nekivágni. Aki mégis nyugat felé indult, hosszú hetekig nem talált mást csak vizet. Azon kevesek beszámolója a semmiről akik vissza tértek a "nagy vízről", lelohasztotta a felfedező kedvű hajósok lelkesedését attól, hogy nyugat felé keressenek újabb szárazföldeket.

1292-ben IV. Sancho kasztíliai király bevette Tarifa várát és védelmét Alfonso Perez de Guzmánra bízta, aki sikerrel verte vissza a mórok többször megismétlődő ostromát.

Erről a Gibraltári-szoros bejáratánál lévő stratégialiag fontos pontról ellenőrizhető a földközi tenger és az Atlanti-óceán közti hajóforgalom. A város déli része előtti kis sziget, melyre egy földnyelv vezet, ma is katonai terület.

Tarifának két fő vonzereje van. A kicsi de hangulatos belváros, amely az esti órákban telik meg élettel, és az Atlanti-óceán felöli oldalon a több tíz kilométer hosszban elnyúló homokos part. Ez ideális standolásra,  szörfözésre, annál inkább mivel az óceán felől szinte állandóan fúj a szél. Az sem megvetetndő, amikor Sevillában, vagy Córdobában 35-40 fokra melegszik a levegő, olvad az aszfalt, itt az óceáni légáramlatok 27-28 fokot tartanak. Estére, mediterran viszonylatban, kifejezetten hűvös lesz, 20-22 fok.

A spanyolokat leginkább a mesébe illő homokos tengerpart vonzza. Hétvégeken megtelik a több tíz kilométer hosszú föveny. Sokan a szörfözés miatt vannak itt. A hely ideális kite surf-öt  (kájt szörf) kedvelők számára. Az átlagos 35-40 kilométeres szél repíti a szörfösöket.

A simára mosott parton a csak fürdeni és napozni vágyók is megtalálják helyüket. A tengerszínttől kicsit feljebb, kemping, bár étterem is várja a több napra ide látogatókat.

Késő délután kurülnek a strandok, az országúton kocsisorok alakulnak. Van aki a városba, van aki hazafelé tart. Azonban az út túloldalán a vitorlás homokfutóknál még nem ért véget a nap.
 

Aki először jár ezen a vidéken, annak kihagyhatatlan Tarifa városa. A jellegtelen külváros után üdítő meglepetés a történelmi belváros. A fehér házak között a késő délutáni fényben hosszúra nyúlt árnyékok jól esnek a déli nap égető sugarai után.

A keskeny utcák az esti órákban telnek meg élettel. Napközben a helyi lakosok dolgoznak, a turisták meg a strandokon vannak. Este sokan keresnek egy kellemes éttermet, vagy bárt, ahol a nap eseményeit tudják megbeszélni egymással és egyáltalán nem mellesleg meg is vacsoráznak.
 

A mór időkben készült kapun emléktábla hírdeti a város 1292-es keresztény visszafoglalását. A keleti oldalon hosszan megmaradt a belvárost övező régi városfal. Szemben a marokkói kikötőváros Tanger házai látszanak
 

A város jellegzetes épülete a Santa Catalina kastély, ami a kikötő felett magaslik. A XVI. században kolostor volt ezen a helyen. A mór és andalúz stílusú kastély 1929-ben épült. A második világháborúban bunkereket építettek a 24 méterrel a tenger fölé magasló dombra, de az épület katonai jelentőséggel nem bírt, így szerencsére megmaradt. Jelenlegi tervek szerint szabadidőparkként és a kastélyt turistaközpontként kívánják hasznosítani. A felújítások még nem kezdődtek el.

Tarifán a város on kívül is van látnivalója. A szoros előtt vonulnak a bálnák, de delfinek is állandó látogatói ezeknek a vizekne. Erre irodák szakosodtak, akik kiránduló hajókon viszik ki az érdeklődőket delfin, vagy bálna nézőbe.

Legvégül a sok viszontagségot megélt, a kikötőt védő vár, ahova idő hiány miatt nem sikerült bejutni. Legközelebb nem hagyom ki.