Szent Iván éj Andalúziában

Erre a napra az este teszi fel a koronát. Már délután az esti ünnepre készülnek az emberek. Szieszta után előkészítik az esti összejövetel kellékeit. A háziasszonyok hűtőtáskába teszik a grillezni való pácolt húsokat, az elkészített köreteket, süteményeket,  borokat és üdítő italokat. A férfiak letisztítják a hordozható grill sütőket, összecsomagolják a sütéshez a faszenet, a tűzszerszámokat.
Még világosban levonulnak a tengerpartra, jó helyet keresnek családjuknak, vagy baráti társaságuknak.
A magukkal hozott kis asztalkákra kipakolják élelmet, összerakják a grill sütőket, és kezdetét veszi Szent Iván éjszakája.
Így a nyári napforduló idején este tíz után kezd sötétedni. A szürkületben egymás után gyúlnak fel a tüzek a parton, mellybe fiatalok, idősek dobják bele kis papírra írt vágyaikat. A hít azt tartja, a tűz ereje megvalósítja a kívánságokat.
A grill sütőkben is felizzik a faszén. Olyanná válik a föveny, mint ha több ezer apró nap ontaná fényét. A tűzek villódzó fényei bevilágítják a tengerpartot. 

A vidám emberek nekilátnak elfogyasztani a magukkal hozott finomságokat. Esznek isznak, mókáznak, jól érzik magukat. Van ahol gitárszó, van ahol énekszó emeli a hangulatot. Elbűvölő látvány a megelevenedő tengerpart.

Mikor elérkezik az éjfél, az idő, mint láthatatlan varázsló ad jelt és az emberáradat elindul a tenger felé. Idősek, fiatalok, fürdőruhában, felhajtott nadrágszárral gázolnak be a tengerbe. A víz megtisztulást hoz, tartják és önfeledt boldogsággal tocsognak a vízben.

A háttérben tüzijáték emeli az éj hangulatát.

Jóval éjfél után az italok elfogynak, a tüzek kialszanak, az emberek elfáradnak, lassan kiürül a part.  A hajnal fényeit csak néhányan várják meg a víz mellett, a többség már a saját ágyában álmodik boldog jövőjéről.