Szénbányában találtak három ókori hajómaradványt

A két kisebb hajót egyetlen fatörzsből faragták ki. A kutatók gyorsan észrevették, hogy ezek a hajók megfelelnek a szláv csoportok által használt hajók ősi leírásainak, amelyeket a Dunán való átjutáshoz használtak a római határ megtámadására.

A legnagyobb hajó közel 15 méter hosszú, lapos fenekű, és úgy tűnik, hogy római technikával építették. Talán a legérdekesebb maga a felfedezés helyszíne, mivel a szénbánya az ókori római város, Viminacium közelében található, ami egykor a római hadihajók bázisa volt a Dunán.

A hajókat 7 méternyi iszap és agyag temette maga alá, ami az évszázadok során rendkívül jól megőrizte őket. A bányászok azonban a munkálatok során súlyosan megrongálták a legnagyobb hajót. "A hajót a bányászati berendezés súlyosan megrongálta," - mondta Miomir Korac régész, a Régészeti Intézet igazgatója és a Viminacium Tudományos Projekt vezetője. "A hajó körülbelül 35-40%-a sérült."

"A régészeti csapat azonban összegyűjtötte az összes részét, és szinte teljes egészében rekonstruálhatjuk."

Az alapos újjáépítési terv segít a szakértőknek felmérni, mikor épültek ezek a hajók. Noha a hajók tervezése az ókori római kézművességre utal, később a bizánci és a középkori hajósok szintén alkalmazták ezeket a technikákat.

A sérült hajó egy háromszög alakú vitorlát használhatott, amelyet latinvitorlának neveznek, és 30-35 személyt szállított, és legalább hat pár evezővel rendelkezett. Az alján lévő szögek és vasszerelvények arra utalnak, hogy a hajónak meglehetősen hosszú karrierje volt, és többször javították.
 
Korac szerint a két kisebb hajó (vagy monoxilon) "kezdetleges" volt, annak ellenére, hogy az egyiknek faragott díszítések találhatók a törzsén.

"A monoxilon nem harci hajó," - mondta Korac.

"Ez csak egy módja volt annak, hogy átkeljenek a folyón, és szárazföldön támadjanak. A nagyobb hajókkal szemben a monoxilonok könnyen legyőzhetők, amint azt a 6. századból származó források tanúsítják, amikor a Római Birodalom elleni barbár támadásokat leírták."

A hajók pontos korának meghatározása érdekében Korac és csapata famintákat küldött laboratóriumi vizsgálatra, melyeket a közelben eltemetett tölgyfákból nyertek ki.

Korac és csapata számára a leginkább bosszantó, hogy nem találtak személyi tárgyakat vagy leleteket a helyszínen, valamint tűz- vagy harci károkra utaló nyomokat. Elmondta, hogy ez a "hiányosság megakadályozza, hogy további elemzés nélkül azonosítsuk a hajót".

"A hajókat elhagyták vagy evakuálták. Nem hirtelen süllyedtek el a rakományukkal. Ha ez történt volna a római csapatok barbár inváziója és kivonása során, akkor a hajót elhagyhatták és elsüllyeszthették, hogy ne kerüljenek az ellenség kezébe."

Míg a további ásatási munkák határozatlan ideig szünetelnek, mindhárom hajóroncsot a közeli régészeti parkba szállították. A régészek további válaszokat ígérnek, amint sikerül elvégezni a szükséges vizsgálatokat.
 

forrás:   ujvijágtudat