A szárazföldtől legtávolabbi lakott sziget

2021, december 6 - 11:38 | P.R.

Azt hihetnénk egy mindentől távoli helyen, a "világ végén" senki sem akar élni .Erre cáfol rá Tristan de Acuna szigete, ahol mégis él 264 ember.

A sziget az Atlanti-óceán déli részén, Afrikától durván 1500, Dél-Amerikától 2000 kilométerre magaslik ki az óceánból. Ez a távoli hely az év jelentős részében szinte elérhetetlen.

. Tristan da Cunha, egy brit szigetcsoport, amely négy fő szigetből áll: Inaccessible, Nightingale, Gough és a legnagyobb, a szigetcsoport nevét viselő 98 km² kiterjedésű, Tristan da Cunha .

Repülőtere nincs, évente egyszer csak egy menetrend szerinti hajójárat tartja a kapcsolatot Dél-Afrikával, ami egyben a szigeten hiányzó termékeket is meghozza Cape Town-ból. Ez a távolság 6 napos utat jelent. Más időpontban csak a nagyon távoli vizekre merészkedő halászok, vagy egy kisebb hajót bérlő turisták jutnak el a szigetre. Újabban az egzotikus utakat kedvelő turisták számára szerveztek különleges utakat. A nagy, több száz személyes hajóról a szigetre viszik azt néhány extrém utakat kedvelő turistát, majd egy hét ott tartózkodás után, a visszafelé úton, csatlakoznak a nagy hajón kényelmeskedő utazókhoz.

A sziget "fővárosa", és egyben egyetlen települése: Edinburgh of the Seven Seas, ami a világ legelszigeteltebb lakott helyének számít.

Nincs is több sík terület, csak a képen látható

A sziget megközelítése csak a szélcsendes, hullámmentes időben lehetséges. Védett kikötője nincs, a hajók az időjárás szeszélyének kitéve, csak a part előtt tudnak horgonyozni. Arra is volt példa, hogy a viharos tenger miatt a hajósok nem tudták megközelíteni a partot.

Az átlaghőmérséklet nyáron 24°, télen 4°. Az éghajlat párás, szubtrópusi: sok az eső, kevés a napfény, erős a szél.

Azért a helyi halászok számára létezik egy kicsi kikötő, ahol a csónakokat a gyakran viharos tenger miatt a parton kell tartani.

Trisztánt 1503-ban, vagy 1506-ban fedezte fel Tristao Da Cunha portugál tengerész, akiről elnevezték a szigetet. (A pontos dátum nem tisztázott) A sziget hosszú évekig lakatlan maradt. A britek 1816-ban foglalták el, hogy a franciák ne használhassák támaszpontként egy esetlegesen Bonaparte Napóleon kiszabadítására indítandó expedíciónál, akit a waterlooi csata után az északabbra lévő Szent Ilona szigetére száműztek.

A brit katonaság egy része ott maradt, és elkezdték benépesíteni azt a távoli területet, amely szó szerint az óceán közepén van. A 19. század elején hét család érkezett Skóciából, Angliából, Hollandiából, az Egyesült Államokból és Olaszországból, akiknek leszármazottai mind ott élnek a szigeten.

A gazdaság a halászaton, a mezőgazdaságon és a kezdődő turizmuson alapul, amelyet a legmerészebb utazók számára terveznek. A szigeten van egy kávézó és egy kis bár.

1876-ban a brit kormány hivatalosan is a Brit Birodalom részévé nyilvánította, 1938-ban pedig a sziget fennhatóságát Szent Ilonához csatolták.
A szomszédos Inaccessible Island (10 km²) és Nightingale Island (2 km²) a világörökség részét képezik és 35 km-re délnyugatra találhatóak Tristán da Cunhától, a szigetcsoport egyetlen lakott szigetétől.

Az ide látogató turisták nem hagyják ki Gough sziget megtekintését.