Jelenlegi hely
.
A spanyol internetes adó margójára
Magyarországon az óriási felháborodás egyenlőre elsöpörte a letöltött adatmennyiség után fizetendő internetadót. A madridi parlament viszont pénteken megszavazta az új törvényt, miszerint Spanyolországban 2015 januárjától jogdíjat kell fizetnie az internetes keresőprogramokat működtető szolgáltatóknak azoknak a kiadóknak és szerzőknek, akiknek a szövegeiből tartalmakat vesznek át.
Az adót két különböző megközelítés inspirálta. Magyarországon egyértelműen a kincstár bevételeinek növelése, míg Spanyolországban a szellemi tulajdon védelme. Viszont a hatás mindkét esetben ugyan az: beszűkülnek az elérhető információk.
Bármely szerzői jog tulajdonosa, ha valamit feltölt az internetre, azzal automatikusan az egész világ számára elérhetővé teszi szellemi tulajdonának tartalmát. Hiszen azért tölti fel, hogy munkájának eredményét lássák, olvassák. A keresőprogramokat működtető cégek nem csinálnak mást, mint a feltöltött tartalmak közt segítik a keresgélést.
Az internet olyan mint egy hatalmas virtuális könyvtár, a keresőprogram meg a könyvtáros benne, aki segít eligazodni a megszámlálhatatlan könyv, folyóirat, tanulmány és információ között.
Ez a törvény azt jelenti, ha valaki a könyvtáros segítségével szerzői jogdíj köteles anyagot talál a neten, akkor a jogdíjat fizesse a könyvtáros, vagyis az internetes keresőmotort működtető cég.
A szellemi termék meghatározása:
.....általánosan érvényesülő és alapvető szabályból kiindulva lehet a legjobban megválaszolni, hogy a szerzői jogi védelem az alkotást a szerző szellemi tevékenységéből fakadó egyéni, eredeti jellege alapján illeti meg. Minden olyan irodalmi, tudományos és művészeti alkotás tehát, amely e követelménynek megfelel, a törvény erejénél fogva szerzői jogi védelemben részesül.
A szerzői jogi védelem továbbá nem függ mennyiségi, minőségi, esztétikai jellemzőtől vagy az alkotások színvonalára vonatkozó értékítélettől sem: ha például egy irodalmi szövegnek a szerző szellemi tevékenységéből fakadó egyéni, eredeti jellege van, a szerzői jogi védelem fennállta szempontjából közömbös, hogy arról a kritika vagy a közönség hogyan vélekedik. Ha pedig az vitatott, hogy egy alkotás rendelkezik-e egyáltalán egyéni, eredeti jelleggel, akkor a bíróság döntése az irányadó.http://www.mie.org.hu/fuzetek/jogdij.html
Ha megnézzük az interneten elérhető web oldalakat, akkor láthatjuk, hogy a legtöbbre ráillik a fenti meghatározás. Minden cikknek, minden újságnak, minden hírnek van egy szerzője, aki jogot formálhat szellemi terméke utáni jövedelemre. Ezt végig lehet vezetni a mozifilmektől egészen Facebookon megosztott hivatkozásokig,
Minden szellemi termék terjesztése, felhasználása (olvasása) a törvény szerint jogdíköteles, vagyis az interneten elérhető tartalmak legnagyobb része után a szolgáltatónak jogdíjat kell fizetnie.
A törvényalkotó úgy gondolta, a szolgáltató fizet, a felhasználó meg élvezi az internetre feltöltött szellemi termékeket. (Olvassa, nézi, vagy inforációkat gyűjt belőle.)
Nagyon valószínű, hogy a szolgáltatók nem így gondolják.
A várható ellenlépések megtétele közt szerepelhet a jogdíjköteles termékek törlése a keresőkből, esetleg ezen tartalmak szerepeltetésért pénzt kérni a jogdíj kedvezményezettjeitől, vagy minden jogdíjra igényt tartó személy, szervezet termékét úgy elhelyezni, hogy a tartalom csak a jogdíj kifizetése után legyen hozzáférhető.
Egyenlőre a következmények beláthatatlanok, de egy dolgot biztosra lehet venni, a szolgáltató nem fog fizetni a felhasználók helyett. Egyenlőre várjuk a törvény végrehajtási utasítását, amelyből részletesen kiviláglik a törvényalkotó elképzelése.
P.R.
Vár a Costa del Sol