Sosem látott mennyiségű hús fogy a világban

Ma már tény, hogy a húsipar jelentősen hozzájárúl a globális felmelegedéshez, mégis egyre nő a hústermelés.
Ma ugyanis több húst termel az emberiség, mint a hatvanas évek elején. 70 millió tonnáról 2017-re 330 millióra nőtt a termelés.

Igaz, míg az első időpontban 3 milliárd ember élt a Földön, ma több mint 7,6 milliárd népesíti be a bolygót. Ez azonban nem indokolja az előállítás csaknem ötszörösére növekedését. Inkább az számít, hogy az embereknek egyre több pénzük van. A vizsgált időszakban a globális átlagjövedelem több mint megháromszorozódott. Az egyes országok húsfogyasztásának összehasonlításából kiviláglik, hogy ahol gazdagabbak az emberek, ott több hús fogy.

Az éves fogyasztást tekintve, 2013-as adatok alapján a legtöbb hús Ausztráliában (több mint 116 kilogramm fejenként) és az Egyesült Államokban (több mint 115 kilogramm) áll rendelkezésre, majd Argentína (107 kiló) és Új-Zéland (101 kiló) következik. Az évi több mint száz kiló hús nagyjából 50 csirkének vagy egy fél marhának felel meg személyenként. A legtöbb nyugat-európai országban 80-90 kilogramm hús fogy el személyenként és évente, míg a skála másik végén a legszegényebb országok állnak: Etiópia 7, Ruanda 8, Nigéria pedig évi 9 kilogramm átlagos húsfogyasztással.

A gazdagok mindig is sok húst, a szegények pedig keveset ettek. Miből fakad tehát a húsfogyasztásban az a növekmény, ami nem magyarázható az emberiség szaporulatával? Leginkább abból, hogy a közepes bevételű országokban növekszik a jólét. A lélekszám miatt különösen Kína és Brazília jelentős gazdasági növekedése járul hozzá a gyakoribb húsfogyasztáshoz. Kínában például fél évszázad alatt 5 kilóról 60-ra nőtt a húsfogyasztás.

Míg Kenyában 1960 óta alig változott a fogyasztás, addig Kínában egészen elképesztően alakult a trend: kevesebb mint 5 kilogrammról indultak a hatvanas években, a nyolcvanas évek második felére 20 kilóra nőtt az éves átlagos húsfogyasztás, az utóbbi egy-két évtizedben pedig megháromszorozódott, így az átlagos kínai már 60 kilogramm húst eszik évente. Brazíliában 1990 óta csaknem megduplázódott a húsfogyasztás.
India kilóg a sorból: míg az átlagjövedelmek 1990 óta megháromszorozódtak, a húsfogyasztás nem változott: évi 4 kilogrammal a legutolsók a világon.

Érdekesen alakultak a számok Magyarországon, ahol 1987-ben még fejenként több mint 117 kilogramm hús fogyott egy évben, 2013-ban már csak 65. A szomszédos országok közül Ausztriában, Szlovéniában és Horvátországban esznek ennél több húst (91, 71, illetve 66 kilót fejenként egy évben).

Az azonban elmondható a nyugati életmódról, hogy összességben húsból ugyan nem fogy kevesebb, de a fogyasztói kosárban a vörös hús aránya mind kisebb, viszont több baromfi és disznóhús fogy. Az Egyesült Államokban a hetvenes évek végén a teljes húsfogyasztás negyedét adták a szárnyasok, ma viszont már a felét. Ezek a részsikerek is sokat jelenthetnek a klímaváltozás hatásainak késleltetése, valamint az egészségmegőrzés szempontjából.

Ezek a statisztikák feltárják a jelenlegi helyzetet, amely felett egyes szakértők már megkongatták a vészharangot. Előrejelzésük szerint, ha nem lesz változás, az állatok takarmányának termesztése elveszi a termőföldet az olyan közvetlenül hasznosítható haszonnovények elől, mint a búza a kukorica, vagy a mindennapokban nélkülönözhetetlen zöldségek elől.   
Másik problémát a nagy állattartó telepek kornyezetre gyakorolt ártalmas hatásában látják. Egy több száz, vagy akár több ezer marhát eltartó telep feléli a környék édesvíz tartalékait, és a tehenek által termelt gázok jelentősen hozzájárulhatnak az éghajlatváltozáshoz. 
Az emberiség vagy visszafogja ezt a mértéktelen húsfogyasztást, vagy nem tesz semmit és ölbe tett kézzel várja a negatív jóslatok beteljesedését.

Kell ez nekünk?

.