Séta Casaresben

Casares

Andaluziában,  a tengerre  nézõ hegyek oldalában találhatók a híres fehér falvak. Egymástól különbözõ távolságra  vannak, mindegyik más és más. Azonban a fehérre festett házak, zegzugos utcák és a rengeteg virág mégis öszhangot teremt köztük. Ezek közül az egyik kihagyhatalan:  Casares.

Casares a tengerparttól több mint, 10 km távolságra van.  A faluba jó minõségû út fenséges tájakon keresztül vezet.  A tengerparthoz közeli hegyoldalak tövében, fák közé bújva, magányos házak fehérlenek.  Aztán távolabb, már csak  hegyek, hegyek, hegyek. A hegyeken viszont látszik a régebbi korok hajóépítésének faigénye.  Csak a nagy armada megépítéséhez egész hegyeket taroltak le.  Elõtte is utána is sok hajó épült, és azokhoz is kellett a fa. Ahogy nõtek a hajó méretek, úgy egyre több fára volt szükség. Ezeknek az idõknek az eredménye látható a képen.

A tengerparthoz közeli hegyoldalak tövében, fák közé bújva, magányos házak fehérlenek.

Néhány kilométer múlva, Casares elõtt a  hegyek felett átnézve, látszik a tenger

Mindjárt ott vagyunk. Még mielõtt elindultunk,  megnéztem mit is érdemes megnézni. Keresgéltem, utikönyvben, keresgéltem a neten, de nem találtam sem egy múzeumot, sem egy kiemelkedõ épületet, sem egy híres mûvészeti alkotást, amit csak itt lehet látni.  Aztán rájöttem:  Casaresben nem ezt, vagy azt kell nézni, hanem a mindent. A városkát egyben, úgy ahogy van.

Mikor megláttam a falut, éreztem, már ez a látvány megérte a fáradságot. Bal oldalon a régi mór vár maradványai, jobb oldalon a késõ délutáni napfényben fürdõ fehér házak, és középen a Los Reales 1440m magas csúcsa.

Amikor utánanézek valamely hely történelmének, a különbözõ források mind azzal kezdik: "Ez a hely már a történelem elõtti idõkben idõkben is lakott volt."   Ez a szöveg szinte minden város történetében benne van. Ez alól Casares sem kivétel. Itt is megtalálták az õsember településének nyomait.

Ilyenkor elgondolkodom. Ha föld a prehistorikus idõkben már ilyen lakott volt, és minden említésre méltó helyet belakták az õsemberek, akkor már ezekben a történelem elõtti idõkben is igen nagy lehetett a föld népessége.

Amit viszont érdemes tudni Casaresrõl, hogy a római korban Hedionda néven volt híres kénes fürdõjérõl. Július Ceasar is itt gyógyította bõrbetegségét. Egyesek innen eredeztetik a városka nevét. Ceasar, Casar, Casares.  Jól hangzik, akár igaz is lehet.

A mór idõkben építették azt a várat, melynek romjai ma is láthatóak. Az akkor még fõként mór lakoság, a vár tövében telepedett le. A város szerkezete ezekben az idõkben alakult ki.

Rálátás a városkára

A mór romok mellé felkerült egy katolikus templom is.

A fõtér. Innen vezet fel az út a templomhoz és a romokhoz.

Keskeny utca, keskeny ház.

A hangulatos lépcsõ a lejjebb épült házakhoz vezet

Fentrõl lenézve, elhagyott ház romjain csodálkoztam. Néztem a szoba méretét, a beomlott tetõ szerkezetét,a gazdasági udvart. Talán tíz éve, vagy annyi se, még lakhattak benne.

Ennyi maradt a múlt idõk dicsõségébõl. A mór vár romjai.

A palota falának maradványai.

A vár szomszédságában lévõ temetõ elõtti tér.

A templom bejárata elõtt szinház. Elképzeltem egy nyári estét. A szinjátszó tér megvilágítva, háttérként a templom, illõ díszlet egy don Quijote elõadáshoz.

 

A templom túloldalán lévõ kilátópontról letekintve a fehér házak még a kezdõdõ szürkületben is szemkápráztató látványt nyújtanak.

Ezzel a képpel búcsuzva fejezem be casaresi élmény beszámolómat.