Pár lépés a tudatosság felé

A cikk írója: Kolibry

A tudatossá válni nem valamilyen elvont, titokzatos, elérhetetlen dolog. Nagyon is hétköznapi, talán apró dolgok összessége váltja ki a másfajta világlátást, a tudatos, felelőségteljes gondolkodást.
Tudatosság: Tisztában lenni képességeinkel, cselekedeteink következményeivel, és a saját felelőségünkkel.
 

Az egyensúlyról!

    A világon minden egyensúlyban van, de mondhatnám azt is, hogy mindennek és mindenkinek, meg van a középpontja, központja. Mint tudjuk egyensúly nélkül sem járni, sem élni nem tudnánk. Csak hogy ez nem csak a szervezetünkre igaz, hanem ez a világ működésének is a kulcsa. Minden akkor működik helyesen, amikor egyensúlyban van, tökéletes harmóniában.
     Ez így leírva igen egyszerűnek és magától érthetődőnek tűnik, pedig koránt sem az. Ha megfigyeljük a körülöttünk levő világot, akkor láthatjuk, hogy mindennek meg van a maga helye és küldetése. Ez egy tökéletesen szervezett, egymásra épülő bonyolult rendszer, egy tökéletes, hibátlan gépezet. A környezet mindent újrahasznosít, tökéletesen lebont és újjáépít minden nehézség nélkül, egy nagy körforgásban. Az élet és halálciklusok folyamatosan váltják egymást. Az állat és a növényvilág tökéletesen harmonizál egymással és a külső környezettel, ezáltal egy zárt, jól működő rendszert alkotnak, mondhatni az arany középúton járnak. A világon minden élő és élettelen tudja mi az arany középút, kivéve az embert.
    Az ember az egyetlen olyan élőlény a világon, aki nem érzékeli kellő képen az egyensúly megtartásánakfontosságát. Itt nagyon szerényen fogalmaztam, mert az emberi faj az egyetlen, aki folyamatosan, önmaga és a világ egyensúlya ellen dolgozik. Munkájának eredménye az élővilág  természetes egyensúlyának felborulása. Teszi ezt még akkor is,  ha ebbe később az emberi faj is belepusztul. Csak a mának él, nem gondol a holnapi következményekre ostoba és arrogáns érdekek vezérlik: a hatalom és a pénz. Betegesen kergeti a profitot, nem fogad el semilyen józan mértékletességet, csak pusztít és romokba dönt mindent!
Most nem csak a természetről és a fizikai világról beszélek, hanem arról a szellemi leépülésről, ami a létet ledegradálja a durva anyagi világra.
Minél fejlettebbek lettünk műszakilag és minél jobban elgépesítjük a földet, annál jobban, visszafejlődik a kapcsolatunk önmagunkkal, a természettel, környezetünkkel. Egyre nehezebben egyensúlyozunk, a világ kibillent harmóniájában, egyre több gondunk lesz. Az egész világ inog!
Mára, a nyugati civilizációnak hála, megfertőztük a keletet is, romba döntöttük a több ezer éves kultúrájukat is. Mi az nekünk, miért is ne? Megtehetjük, megtesszük. Egyetlen kérdés marad csupán: Meddig tartható ez az állapot a teljes szétesés nélkül? A válságok egymást követik és nem csak a gazdasági, hanem az erkölcsi is. Vagy felébred a világ, vagy rettenetes árat fog fizetni ezért az önző kizsákmányolásért!
A válasz csak rajtunk múlik, ami egy kérdéssel kezdődik: Mit tehetek én ez ellen a megbetegedett rendszer ellen,  mit tehetnék az egyensúly helyreállításáért?  Aki nem tudommal válaszol az biztosan nem fog tenni semmit. Viszont mégis meg kell próbálni valamit, mielőtt még nem késő.
Minden út egyetlen lépéssel kezdődik, tegyük meg! Mást nem változtathatunk meg, tehát változtassuk meg önmagunkat! Ha ez sikerül, példát mutatunk a környezetünknek. A legtöbben azt gondolják, mit számít egy ember.  Arra nem gondol, hogy az az egy ember is része az egésznek, és a legkisebb változás is hatással van a nagy egészre.   Minél több ember tudja saját környezetében, saját hatáskörében felválallni a felelősséget döntéseiért, cselekedeteiért, annál gyorsabban áll helyre a világ egyensúlya.  Ez egy olyan láncreakció, ami nehezen indul, de aztán robbanásszerűen szétterjed. Először mindenképen önmagunkat kell megváltoztatnunk, hiszen mindenkiben van hiba. Keressük meg, dolgozzunk rajta, mérsékeljük a lehető legkisebbre, szelídítsük meg, tanuljunk meg vele élni! Ha, mi meg tudunk  változni, más is meg fog tudni változni és akkor az egész világ meg fog tudni változni. Nem kell hozzá más csak szeretet, türelem, kitartás, mértéktartás! Talán a legfontosabb lenne, az élet minden területén, a mértékletesség. Ekkor az igazi értékekre is újra rátalálnánk, és minden nehézség nélkül helyére billenhetne a világ egyensúlya. Ha megszűnik a mértéktelen kapzsiság, a mértéktelen hatalomvágy, akkor  megszűnnek  a háborúk is és végre béke lenne a Földön.
A tudatos ember sohasem telhetetlen.
A telhetetlen emberiség kibillent a természet és önmaga egyensúlyából.

„A telhetetlenség az emberiség megrontója!”