New Yorkban szállt le a jövő repülője

Éjszakai start

Nem ez volt épp a leghosszabb repülése a különleges szerkezetnek, de talán az egyik leglátványosabb: a Solar Impulse, André Borschberg irányításával 450 méter magasan körözött a New York-i Szabadság-szobor felett. A Naprepülő ezúttal nem is repült nappal: estig Leigh Valley repülőtéren álldogálva feltöltötte az akkumulátorait, majd éjszaka szállt fel, másfél-két óra alatt legyűrte a mintegy 150 kilométernyi távolságot, hogy megjelenjen a  nagyváros fölött, természetesen valamennyi ledes fényforrását bekapcsolva: többen írták a közösségi oldalakon, hogy olyan volt a gép, mint egy UFO New York égboltján.

Igen, a Naprepülő útjának tervezésekor mindig fontos szempont volt, hogy ha lehetséges, valamiképp eseménnyé tegyék a gép érkezését a legközelebbi úti célnál. A mostani szimbólumrendszer nagy vonalakban úgy hangzik, hogy lám, egyetlen csepp fosszilis energia felhasználása nélkül sikerült átszelni az amerikai kontinenst a Golden Gate-től a Statue of Liberty-ig. Más kérdés, hogy ezalkalommal is sokszor kellett földön rostokolnia a gépnek és két pilótájának, no meg a népes kiszolgáló személyzetnek, de ahogy ezt egy amerikai netes hozzászólás találóan megjegyezte, a Wright-fivérek repülőgépe sem mozgott túlságosan gyorsan…

Ilyen volt a Naprepülő helikopterről fotózva a szobor felett...

Jónéhány látványos kört írt le a gép Manhattantől délre és nyugatra az öböl fölött, míg aztán Borschberg felvette a déli kurzust, lekapcsolta a „díszkivilágítást” és következett a JFK megközelítése. Amint a nagyváros lakói közül sokezren figyelték a gépet a Szabadság-szobor légterében, úgy rengetegen mentek ki a repülőtérre, hogy a landolást lássák. JFK-n végül a 31-es bal pályát zárták le és ide kapott leszállási engedélyt a Naprepülő.

A mindössze öt órára tervezett repülés tehát négy óra 47 perc elteltével, magyar idő szerint szombat délelőtt tíz órakor szép földetéréssel rendben  zárult, ezesetben is azokban az éjszakai órákban kellett megérkeztetni a gépet, amikor a szokott forgalomhoz képest rendkívül lassú mozgásával és persze a pályán ténykedő kisegítőkkel a legkevésbé zavarja a légikikötő életét. Jellemző a JFK irányítóinak profizmusára, hogy ellentétben más hasonló helyzettel, itt a Naprepülőnek nem kellett várakoznia a légtérben földetérés előtt, egyetlen balfordulóval repülhette a végső megközelítést.

...és ilyen volt a szobor a Naprepülőről nézve

Most viszont a földkörüli út legkeményebb szakasza következik, talán még a Csendes-óceán átrepülésénél is kockázatosabb, mert még nehezebben kiszámítható a törékeny gép számára elviselhető atlanti időjárás. A monacói irányító központban máris hatalmas lendülettel próbálják meghatározni az indulási ablakot, de az sem kizárt, hogy a Solar Impulse még akár heteket is eltölt New Yorkban a felszállásig.

San Francisco felett

IHO