Nem életbiztosítás a cárné szertőjének lenni

A „legvonzóbb” férfi

Willem I. Péter hosszú időn át tartott szeretőjének, Anna Monsnak volt a testvére, és maga is szépen felívelő udvari karriert futott be. Azután sem esett ki a cár kegyeiből, hogy nővére elvesztette kiváltságait Péternél, Willem a svédek elleni háborúban tüntette ki magát, majd 1711-ben a cár szárnysegédje, később a cárné, Katalin birtokainak kezelője lett. 1724-ben, amikor a cárnét a korábbi gyakorlattól elszakadva megkoronázták, hogy adott esetben átvehesse férje trónját, Monsból kamarás lett.

Néhány hónappal később viszont nemcsak karrierje, hanem élete is gyors és kegyetlen véget ért.

A források szerint kifejezetten jóképű férfi volt, egy beszámoló szerint egyenesen „a legjobb felépítésű és legvonzóbb férfi”, akit a szerző valaha látott. Az is tény, hogy kortársai szerint igencsak opportunista volt, és semmilyen módszertől nem riadt vissza, ha befolyásos támogatókat igyekezett megnyerni magának. Azt viszont biztosan nem tudjuk, szövődött-e valamilyen romantikus kapcsolat közte és a cárné között, mindenesetre pletykák keringtek arról, hogy Katalin a kelleténél szorosabb viszonyt ápol jóképű bizalmasával.

Gyors bukás

Az mindenesetre tény, hogy 1724 novemberének egyik éjszakáján Mons iratait lefoglalták, őt pedig vasra verve szállították el. A vád sikkasztás volt, és hogy pozícióját saját érdekében használta fel. Rövid, de kegyetlen vallatás után pedig a vesztőhelyen találta magát, fejét a hóhér bárdja választotta el testétől. Nem tudjuk, mi volt a valódi bűne, ha volt egyáltalán, mindenesetre egy ilyen magas rangú udvari ember ilyen gyors bukása mögött nyilvánvalóan a cár személyes utasítása állhatott.

Mons levágott, tartósított feje csak később került a Kunsztkamara gyűjteményébe. Hogy addig hol volt, arról szintén csak szóbeszéd maradt fent. Sokan tudni vélték, hogy Péter odaajándékozta a rettenetes mementót Katalinnak,

sőt arra kényszerítette, hogy ágya mellett tartsa az üveget, emlékeztetve a nőt arra, milyen következményekkel járt hűtlensége.

Akárhogy is történt, néhány hónappal később maga Péter is meghalt, a trónon pedig I. Katalin követte. Mons feje is valamikor ekkor került át a múzeumba, ahol még több évtizeddel később is megvolt, majd valamikor a XIX. század végén veszett nyoma, állítólag II. (Nagy) Katalin cárnő adott utasítást arra, hogy kegyeleti okokból temessék el.