Néhány húsvéti szokás eredete

Húsvéthoz több népszokás kapcsolódik, amiknek eredete gyakran a kereszténység előtti pogány időkbe nyúlik.

A húsvéti tojás

A tojást, mint a termékenység, az élet és az ujjászületés szimbólumát, minden vallásban megtaláljuk. A Nap tiszteleteként a kínaiak már 5000 évvel ezelőtt a tojást pirosra festették. Az egyiptomiaknál volt egy Istennö, akinek a neve lefordítva Ös – tojást jelent. Akkoriban neki köszönték meg az emberek az életerőt. Valamikor a tojásfestés pogány szokás volt és ebből Kr. u. 200 körül keresztény hagyományt teremtettek. A tojás nem más, mint Jézus feltámadása által hirdetett élet szimbóluma. A piros pedig a mártírok vérét, a Napot valamint a szerelmet jelképezi.

A húsvét angol Easter, vagy német Oster elnevezése a germán tavaszistennő Ostra nevéből ered. Ostrának a legenda szerint volt egy különleges madara, amely színes tojásokat tojt. Egy napon az istennő a madarat a gyerekek szórakoztatására nyúllá változtatta, azóta tojnak a nyulak színes tojásokat.

A húsvéti nyúl

A húsvéti nyúl nagyon sok természeti népnél a termékenység szimbólumának számított. A fáradhatatlan nyuszi, asszonyát évente akár 20 gyermekkel is megajándékozta. Éppen ezért a nyúlhús fogyasztása a VIII. században pápai rendelkezésre tiltva volt, nehogy a hívők az öncélú szeretkezés bűnébe essenek. A féktelen szexualitás megtestesült szimbólumát ebben az időben még a konyhából is kitiltották a szemérmes keresztények.

Húsvéti gyertya

A húsvéti gyertya az élet győzelmének a szimbóluma a halál felett. A fénye az élet jelének számít. A húsvéti gyertyát a megszentelt húsvéti tűzből gyujtják meg és viszik be a sötét templomba. Azután egymásután gyújtja meg a közösség gyertyáikat a lángból. A halál sötétsége a feltámadás által az  élet fényére változik. Ezt a szokást már az Ó – Jeruzsálemben is celebrálták. A gyertya az 50 napos húsvéti idöben egészen Pünkösdig, sírbatételnél és a feltámadásnál ég, világít. Az Alfa és az Omega betűk, a Kezdet és a Vég jelképe, a fehér viasz pedig a reményé.

A zsidó PESZAH (elkerülés) ünnepén. amelyet a tavaszi telihold után ünnepeltek az egyiptomi fogságból való szabadulást ünnepelték. A zsidó szertartás szerint ehhez az ünnephez bárányt kellett levágni, majd azt elfogyasztották és így keletkezett a Húsvéti Bárány, mely az élet jelképe is egyben. A IV. században már találkozhatunk olyan illusztrációval, melyben a feltámadt Krisztust Bárányként jelenítik meg, aki vigyáz az Ő hű nyájára. Ez a jelkép visszavezethető a Bibliában található Korinthoszi levélre, melyben ez áll: „Áldozati Bárányunkat feláldozták“, ez pedig Krisztus. Jézus tanítványaival az Utolsó Vacsorán bárányt evett. A fehér, bárány egyben a tisztaság és béke jelképe.

A locsolás, az ősi termékenységvarázslás és megtisztulás jelképe. A keresztény világban a locsolás eredete a keresztelésre, illetve arra a legendára vezethető vissza, hogy a Jézus feltámadásáról hírt vivő asszonyokat a katonák úgy akarták elhallgattatni, hogy vízzel locsolták le őket .