A NATO háborúra készül Oroszország ellen

2016, június 6 - 22:53 | Costa del Sol m...

A 2016 július 8--9-i varsói NATO csúcstalálkozón a "NATO az evolúció egy következő szakaszába lép" nyilatkozta Jens Stoltenberg NATO főtitkár.

Jens Stoltenberg

Hogy ez alatt pontosan mi értendő, azt az amerikai vezetésű szövetség Európában már eddig is végrehajtott katonai felkészülése mutatja. A főtitkár szerint a NATO fokozott jelenléte Kelet-Európában, együtt a gyorstelepítésű NATO erőkkel azt a célt szolgálják, hogy egyértelmű üzenetet küldjenek Oroszországnak. Kiemelte, hogy az EU és a NATO összehangolt politikát folytat az orosz "fenyegetés" ellen.

Az eseményeket figyelve úgy tűnik, ez az "evolúció" Oroszország megtámadását készíti elő.
A szövetség folyamatosan bővíti jelenlétét az orosz határok irányába. Az Aegis rakétavédelmi rendszer telepítése Romániában, Lengyelországban, Törökországban és Spanyolországban; a NATO katonai bővülése a balti államokban, Lengyelországban, Romániában; és egy "északi front" létrehozására, amely Dániából, Izlandból Norvégiából, valamint a NATO-partner Svédországból és Finnországból áll, Oroszország hagyományos és atomfegyverekkel történő körbevételét és fenyegetését szolgálja.
Katonai szakértők szerint mindez még azt is jelzi, hogy az Amerikai Egyesült Államok pufferzónaként akarja kezelni a balti és a kelet-közép-európai térséget ebben a mesterségesen szított feszültségben.

A 2015 decemberében Romániában beélesített amerikai "rakétavédelmi" rendszer próbája

Naívság lenne azt hinni, hogy ezt Oroszország nem veszi észre. Katonai doktrínájában ezidáig az szerepel, hogy elsőként nem indítanak atomcsapást más ország ellen, de ha egy "véletlenül" elszabadult NATO atomrakéta becsapódik Oroszország területén, az oroszok nem fognak habozni a válaszcsapással. Ekkor öszes európai rakétakilövőállás célponttá válik. Itt nem szilveszteri petárdák, hanem nukleáris töltetű rakéták néznek egymással farkasszemet. Egy atomháborúban pedig senki nem lehet győztes, a legnagyobb vesztes pedig pedig a polgári lakoság lenne.

A NATO szorgalmasan emlegeti az orosz fenyegetést, de ennek inkább az ellenkezője látszik. A szövetség Ukrajnára is szemet vetett, de ott nem sikerült megvetnie a lábát, pedig szívesen átvették volna a Krím félszigeten lévő orosz katonai bázist, és Ukrajna Oroszországgal határos területein pedig bizonyára szívesen telepítettek volna náhány atomrakétát. Mióta ezt a szándékot a félszget Oroszországhoz való visszacsatolásával és a határ menti szakadárok támogatásával Putyin keresztül húzta, azóta egyre erősebb a propaganda az orosz fenyegetésről.

1954. február 19-én Hruscsov kezdeményezésére az orosz lakosságú Krím félszigetet a Szovjetunió akkori Ukrán tagköztársaságához csatoltolták. Most ezért beszélnek az oroszok visszacsatolásról.

A nukleáris fegyverek korszerűsítése az USA részéről és az új B61-12 irányított nukleáris bombák állomásoztatása Európában komoly fenyegetést jelent az EU biztonságára, felidézve az 1962-es kubai rakétaválság felkavaró emlékeit.

Mint emlékezetes, az akkori Szovjetunió a hidegháború tetőfokán atom rakétákat telepített Kubába, amit az amcsik nem vettek jó néven. Úgy érezték túl közeli és túl nagy a fenyegetettség. Ezért ultimátumot adtak a szovjeteknek: vagy kivonják rakétáikat, vagy lebombázzák azokat. Ha a szovjet vezetés akkor nem hátrál meg, elkerülhetetlenül kitört volna a harmadik viágháború.

Hruscsov és Kennedy

A helyzet most fordított, a NATO nyomult Oroszország határaihoz. Oroszország ugyan nem adott ultimátumot a NATO-nak, de abban ütemben gondoskodik határai védelméről, és katonai erejének növeléséről, ahogy a NATO terjeszkedik.

Sajnos az a tapasztalat, ahol sokasodnak a fegyverek ott használni is fogják.

Ennek elkerülésére, a közelgő varsói NATO csúcstalálkozó bejelentését követően európai társadalmi aktivisták és prominens politikusok kidolgoztak egy petíciót "A varsói csúcstalálkozó felkészülés a háborúra, most van itt az ideje, hogy elhagyjuk a NATO-t!" címmel.
Egyenlőre aláírásokat gyűjtenek, és azzal kívánják demonstrálni, hogy a politikusok nem mindenki torkán tudják letolni az egyre kevésbé burkolt háborús propagandát.

Karel Vereycken francia újságíró, a petíció egyik szervezője így nyilatkozott: "A petíció nemrég indult, de aláírások a teljes politikai spektrumból érkeznek.," A petíciót szintén aláírta a 'bal gaulle-ista' elnökjelölt Jacques Cheminade, aki egy friss interjúban kihangsúlyozta, hogy a "jelenlegi helyzet rosszabb, mint a kubai rakétaválság".